ragyogó napsütéses napra ébredtünk. igazi tavaszi hangulat vibrált a levegőbe. mára volt szemészeti időpontunk, és reggel oda vettük az irányt. negyed 9kor már ott voltunk, és vártunk....és vártunk...és vártunk. Mindenki feszült volt, a szülők nehezményezték, hogy fél9re kaptak időpontot (mint ahogy mindenki), de 10kor még nem voltak bent. felvilágosítottam őket, hogy ez nem pontos időpont, hanem egy iránymutató, hogy ma fél9-től be kell menni, várni, és fél12-ig bejutunk. nagy volt a felháborodás, én meg magamban kuncogtam, mert ezt szerintem nem csak nekem mondták el, hanem mindenkinek. de sebaj. a szülők is ilyen süketek. én is.
szóval vártunk...odaálltam az ajtóba, és megkérdeztem, hogy egy 3 éves gyerekkel már itt állok (szó szerint állok, mert nincs ülőhely) több mint 2 órája, mit csináljak? a nő kedves volt, azt mondta, még néhányan vannak előttünk, de már lassan bejutunk. és megtörtént a csoda. két és fél óra múlva. eközben velünk bejött egy fiatal jól szituált nő, akiről kiderült, hogy orvoslátogató. egy szemcseppet akart rásózni a doktornőre.
- nem érti, hogy ezer gyerek van kint, erre nincs időnk. -de ez jó szemcsepp. -értem én, de ebben a hatóanyagok sem jók. a gyerekeknek ez nem jó. és drága. - de jó.- ne haragudjon. a 8. kerületi anyáknak nem fogok felírni 3000 Ft-os szemcseppet, mert nem tudja kifizetni. van magának gyereke?- nincs.- na akkor majd jöjjön vissza ha lesz. és akkor megérti majd miért nem fogom felírni. - a csaj a prospektust lerakta az asztalra, és végre kiment. a doktornő azzal a mozdulattal megfogta és apró darabokra tépte szét..... - nem fogom felírni ezt a szart. értettétek?
törpinek megnézték a szemét, volt vagy nyolc fajta, típusú vizsgálata...mindet mosolyogva és kedvesen csinálta végig. vér profi már a gyerekem. sajnos. a tényállás: oldalra korrigál, rejtett kancsalság, és lassan romló szem, cilinderrel kiegészítve. -hmmmm. most mi legyen? nézett ránk a doktornő. - én nem adok még szemüveget, dolgoztassuk még a szemét...-jó, én örülök neki, akkor nincs szemüveg. - de azért az ősszel jöjjenek vissza, mert szemüveg kell. -oké, visszajövünk.és erre vártunk 2,5 órát és még kb felet....bahhhh.
ezek után sétáltunk, törpe örült, hogy nem volt szúnyogcsípés, ami az ő nyelvén szurit jelent, én meg örültem, hogy nem romlott annyit a szeme....
rohangáltam egész nap, feladtam nagytatinak a kurkumát, meg két könyvet.megrendeltem a törpitortát, meg vásároltam, meg vettem egy adag fájdalomcsillapítót. mert elfogyott.
egész jól telt a nap, amikor is felhívtam katikát. mondta, hogy megy vissza karcsi külföldre még 2 hónapra (mivan?????) és majd mesél. nem kellett volna. azóta mélyrepülésben vagyok. kiderült, karcsi megint megcsalta a katikát, de hazajön, és bizonyít...mit bizonyítasz te paraszt? huh de mérges vagyok. ez a lány kitartott mellette mindig, szült neki egy csodaszép és egészséges kisfiút, akit én eddig többet láttam mint az apja, és nem azért született meg, mert katika akarta, hanem mert akarták, ketten. kivagyok borulva. és főleg azért, mert karcsi már legalább 15 nővel megcsalta, és katika mindig megbocsátott neki. most szenvtelen volt a hangja. megmondta, hogy ne gyere haza, nem kell. maradj kint....belefáradt, elfáradt. és megértem. már nem akarja, hogy elvegye feleségül, már nem akarja, mert nem tudja se szeretni se tisztelni...őszintén sajnálom katikát, és a kicsit, mert nem egy ilyen szarjanit érdemelnének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése