gondolnám...

gondolnám, vagyis gondoltam, hogy a tegnapi napnál nincs rosszabb...na tévedtem. pocsék nap volt a mai. törpe egész nap lógott rajtam, semmit sem lehetett vele csinálni...délben elhatároztam főzök, és ő nagy lelkesen mondta, hogy anyaaaaaa, segítek. megszokott dolog ez, felteszem a pultra, mindent elpakolok, és játszunk, beszélgetünk amíg főzök...de ma nem. ma fel akart egyedül menni a pultra, és ahogy kapaszkodott a főzőlapot megfogta, ami történetesen forró volt. sírt nagyon, én is. együtt. és amikor megnyugodott, akkor jött a java, hogy fáj. jobb keze, ujjbegyei. kösziiiiii. így félkezű lett, de magyarázd meg egy 3 évesnek, hogy fél kézzel csinálja a dolgait....este elvittem dokihoz, aki megnyugtatott, hogy ez bizony 3 napos láz, a keze meg hát szarul néz ki, de majd meggyógyul. kenegessem. ez tök jó, de azóta egyre szarabbul vagyunk mindketten. folyik az orrrunk, tüsszögünk, és orrhangon dumálunk. nehéz nap volt. de hazafelé legalább sétáltunk egyet a jó levegőnek nem mondhatnám, de legalább levegőn. fáradt vagyok. megittam egy feles calvados-t, megyek izzadni, és rimánkodom, hogy legyen ennek vége, mert ez így nagyon nagyon nehéz....