az élet néha meglepő dolgokat produkál

tegnap elmentünk C-vel Pécelre a házidokinkhoz. Az asszisztens hölgyek, keményen benne vannak már a nagymamakorban, szokás szerint kedvesek voltak, érdeklődök, és segítőkészek. pedig nincsenek túlfizetve. A probléma ott kezdődött, hogy influenza elleni oltóanyagot kértünk. Bementünk hátra, ahol egy nagyon fiatal kissé ideges lányka volt fehér ruhába. betanulós nővérke. A mi kedves nővérkénk megkérdezte hogy lehet e gyakorlatozniuk rajtunk, mert hát az oltást is tanulnia kell a kislánynak. Nem voltunk boldogok, de belementünk. a kislány amennyire idegesnek tűnt, és ügyetlennek, hihetetlen módon jól beoltott minket. nagy boldogan dolgunk végeztével elindultunk felvenni törpinek az autóit, amit kéz alól olcsón vettem meg egy aukciós portálon. Autók megvéve, irány Pest. a nap süt, mi elégedetten hazafelé még megálltunk enni....hmmmm. isteni tapaszt ettünk, és sültkrumplit....majd gyorsan otthon kidobtam C-t, és mentem a törpiért a bölcsibe. olyan kerek volt az addigi nap, minden olyan olajozottan ment. addig.
Mikor elindultam a gyerkőcért, a szokásos utca felé vettem az irányt. itt lakunk az önkormányzat mögött, egy néhány méteres szakaszról beszélek, ami egy utcarészlet, természetesen egyirányú. mert a belvárosban lakni nem egyszerű. parkolni, közlekedni. néha riasztó. tehát bekanyarodok az utcarészletbe, és már majdnem kiérek a kereszteződésbe, amikor meg kellett állnom. nem, nem az autó halt meg, hanem két autó az utca végén úgy állt meg, hogy nem tudott senki sem átmenni közöttük. huh, levert a víz, mert nekem mennem kell nincs mese. kiszálltam az autóból, hogy megnézzem mi a helyzet, esetlen mégis kiférek e, de akkor még idegesebb lettem, mert egy rendőrségi nagybusz megállt mögöttem. se ki se be, se jobbra se balra. Hála ők értették miről van szó, és a rendőr elkezdett gyorsan telefonálni, és intézkedni, odajött hozzám, beszélt velem, mondta nyugi. Kiszálltam az autóból, és elrohantam az önkormányzatba, hogy a biztonsági őrtől segítséget kérjek. Udvariasan mondom neki: szép napot, tudja hogy kié ez az audi, mert el kellene állnia ahol áll, vagy beigazítani az autót, mert elakadtunk. - és mi közöm van hozzá? jött az értelmes válasz. -Hát mivel önkormányzati parkólóhelyen áll, gondolom, hogy tudja kié az autó, és akkor ki tud jönni a tulaj, és eláll....itt áll egy rendőrségi busz is, tele rendőrrel, elakadtunk. - nehogymár elképzelje hogy kihívom a tulajt? Önkormányzati gyűlés van, hát az nem úgy megy....-tessék? ez komoly? - oldják meg. vette oda flegmán. - rohadj meg, sziszegtem, és szaladtam vissza az autóhoz. Közben a rendőrt is útba ejtettem, mondtam neki hogy azt mondta a biztonsági ember oldjuk meg. - a rendőr elmosolyodott, és mondta, már intézkedem. elvitetem őket. . huh, köszönöm köszönöm.  ekkor a rendőr javaslatot tett, hogy kitolatunk (ők is én is), és segít. az utca két oldalán centizve, rendőröm kintről integetve, ordítva, segítve kivezetett....és odalép hozzám. Hölgyem kint van, de kérem így ne vezessen, mert látom nagyon ideges. kezem lábam remegett, de akkor már csak azért, mert túléltem....-ügyes leszek, megígérem. És köszönöm hogy segített, ilyen még nem volt....
és tényleg köszönöm. mert emberi volt, segítőkész, és nem hátráltatni akart, hanem segítséget nyújtani...köszönöm neki így ismeretlenül is....a két autót elvontatták, és remélem hogy azt a nyomorult biztonsági embert meg ki fogják rúgni....és olyan szívesen mondanám neki: oldd meg köcsög.

komment nélkül

http://feminfo.postr.hu/kozpenzbol-epulnek-maganbolcsodek?sec-p

ezt ma találtam. megdöbbentem.

mai nap eddig egy anya szemével

fél7 kelés. kakaó, kávé bekészít, pakolás, gyerek cuccának összepakolása, mert időre megyünk. 7kor törpit megetet, megszeretget, mesét megnéz, könyörgés....indulni kell... törpi 8kor lepakolva bölcsibe, utána szaladás, vagyis gyorshajtás a gumishoz. gumis felteszi a téli kerekeket, majd irány haza. közben telefonon lebeszél holnapra oltást, meg törpinek ajándékot mikulásra. 10kor irány a bolt, gyors vásárlás, majd rohanás haza és főzés. most itt tartok. rohanok a boltba mert harisnya kell a törpinek, fenéktörlő, és persze kaja...na addig még kitalálom mit főzök. ezalatt férj alszik, és amikor megkérdezi este miért vagy fáradt, akkor majd ajánlom figyelmébe egy napomat....lehet utánam csinálni.bahhhhhhh.

oliver

megszületett. itt van velünk..18án látta meg a napvilágot. küzdő, harcos kiskölyök. bár vannak nehézségei, és szüleinek van miért aggódni, de ő élni akar...kedves Olivér remélem, hogy hosszú, boldog életed lesz, és néhány év múlva a szüleiddel együtt már csak mosolygunk azon, hogy mennyi ember aggódott érted...isten hozott...

hova tovább?

hát most kaptuk a hírt, ami számunkra megrengette a világot. a legfrissebb információk szerint decemberben elindul C Németországba, ahova követjük őt januárba...érdekes, hogy mekkorát fordult körülöttünk a világ néhány óra alatt. a bizonytalan holnap hirtelen véget ért. a végeláthatatlan napok és hónapok amit még itthon tölt C az feladatok sorává válik az elkövetkező hetekben. Fodrász, ruhavásásárlás, orvos, kötelező védőoltás stb stb...fel kell pörögni. C persze nem annyira boldog, mert ha rajta múlna az elkövetkező heteket ő végigaludná, de nem lehet. izgalom, és várakozás...mi lesz hogy lesz...persze ő azt hiszi, hogy nekem milyen jaj de könnyű, pedig nem. vagyis most könnyebb lesz. kapok végre egy kis levegőt, egy lélegzetnyi szusszanást...és utána már könnyebb lesz. igaza van. nekem most könnyebb lesz.

Magyarország jobban teljesít????? 2.

maradunk a gyerektémánál. Barátnőm néhány napja veszélyeztetett terhesen 35 hetesen befeküdt egy budapesti jónevű kórházba. Nem magánkórház, de mindenki erre esküszik, itt vigyáznak az anyukákra, a dokik nem pénzéhesek, és itt tuti hogy biztonságosan megszületik a baba. Első nap orvos nem látta, csak este. Befekvési idő reggel fél8. Második nap CT, ultrahang...de hoppá, mintha a gyerkőccel gond lenne. Anyuka még nem aggódik, felkészült már testileg és lelkileg is a szülésre. Dokik összeülnek, mi is legyen mi is legyen...kellene egy normális gyerekkardiológus, aki megnézi a gyereket, aki mond valamit, hogy szüljünk, ne szüljünk...anyuka elkezd aggódni, nem tudja, hogy most mi van, mert csak mondatfoszlányokat ért....Végül a doki kezébe nyom egy papírt, hogy a 8. kerületből!!!!!!! menjen el a 2. !!!!!! kerületi gyerekklinikára, mert ott van megfelelő műszer, és szakember. barátnőm pislog nagyokat, ijedt is....mivel menjek? Mikor? A nővérke válasza: ha van pénze akkor taxival, ha nincs akkor BKV. Tessék? Se beteghordó autó, se mentő? veszélyeztetett terhesként utazza át az egész várost (szó szerint) felügyelet nélkül?Veszélyeztetett anyuka felöltözik, riasztja vidéken dolgozó férjét, hogy most mi legyen. Férje aggódik, de mondja, hogy legkorábban a tárgyalás után tud indulni, így uszkve 4 óra múlva tud csak érte jönni...akkor marad a BKV. Menni kell, a doktornő nem vár. telefonál nekem, hogy ez nagyon kellemetlen, de esetleg nem tudnék e neki segíteni????? persze hogy tudok, kocogj át a lakásunk elé (terhesen kb 5 perc), addig kiállok az autóval, és mehetünk. A barátnőm felsóhajt, és megkérdezi. Csatlakozhatna e hozzánk egy szintén problémás anyuka, akinek szintén oda kell mennie és ő ráadásul vidéki, nem ismeri a várost? persze nem gond. Csak ne szüljetek az autóba, mert erre nem vagyok lelkileg felkészülve.Beülünk az autóba, a dugóban beszélgetünk, a két anyuka próbál nyugodtnak tűnni, de nagyon feszültek...látom ahogy megsimogatják a hasukat, nyugtatják a babákat, vagy inkább magukat. Igyekszem nem hányósan vezetni, nem nagyokat fékezni. De megérkezünk. Én sajnos robogok tovább, mert nekem is van egy csemetém...de hálásak, és boldogok...igyekeznek a doktornőhöz, mintha az életük múlna rajta...vagyis a gyereké...visszafelé ülök az autóba, ismét dugó, a végeláthatatlan autófolyamba beállok, és gondolkodok...vajon tényleg nincs a szülészeten és nőgyógyászaton  megfelelő szakember? Tényleg át kell verekedni magunkat a városon, hogy valaki megmondja hogy szüljünk vagy ne szüljünk? befektetik az anyukákat hetekre, és közben meg elengedik őket több órára vizsgálatra? Én ezt nem értem. nem tudom megérteni, felfogni. ezek után megint megkérdezem.Magyarország jobban teljesít??????????? Én miért nem látom? Mások miért nem látják? persze tudom a választ, el lehet menni....és tényleg lehet hogy jobb lenne végleg elmenni....

csak egy kérdés...

....miért ilyen nehéz felnőttnek lenni? Tetekingesen: miért ilyen kibaszott nehéz az élet? valaki nyújtsa már ide a vállát, engedje hogy lehajtsam rá a fejemet, és csak egy percre, csak egy icipici percre kiüríthessem a gondolataimat, hogy megpihenjek...

az álomfalak című írásomra Csillától egy továbbszőtt gondolat....

Éppen azon az írásodon gondolkoztam, amit átküldtél nekem. Megihlettél!  A következő jutott az eszembe, így gyorsan le is írtam, hogy el ne felejtsem. 

Az életünk folyamatos döntéseken alapul. Ugyebár? Nemdebár! Vannak olyan dolgok, melyekről le kell mondanunk ahhoz, hogy egy másikat elérjünk. Sokszor nagyon fájdalmas a döntéseinknek a végkifejlete, de mégsem szabad szomorkodni, mert ilyenkor születik meg valami olyan új, ami még nagyszerűbb is lehet. Amikor van egy álmunk, igyekszünk a megvalósítására, mindeközben pedig a másikat elveszítjük. Elsősorban mi, önmagunk vagyunk felelősek a döntéseinkért, és hogy az álmaink közül melyiket valósítjuk meg, és melyeket hagyjuk közben elveszni. 

Most őszintén, mindenkinek vannak gyönyörűséges álmai, és talán ezek attól is olyan varázslatosan szépek, hogy soha nem teljesülnek. Így van? 

mi (ne) legyen az ebéd?

...kicsi, háromfős (remélhetőleg majd még bővül) családom élelmezése nem kis fejtörést okoz . a 2,5 éves annyit mond ha megkérdezem mit akarsz enni: kakajóóóó, túrórudi, palacsinta. A férjem, ha egyáltalán meghallja, akkor megvonja a vállát: nekem mindegy. Aztán a mindegyből kisütök valamit, ami tuti hogy nem fog tetszeni, mert most éppen nem eszek krumplit...(mióta nem eszel krumplit? hápogok. ma óta. egészségtelen. jaaaaaaa. oké. akkor ez még belefér) ..vagy ez nem olyan mint anyukámé...vagy ez túlfőtt, kemény, nem jóóóóóóóóóó...persze emberem is napról napra jobban gyarapodik, de nem baj, a tény szerinte hogy szarul főzök. mondhatnám, hogy menj a nemmondomhova, de 15 éve élek vele, ismerem mint a tenyeremet. felvonom a vállamat, magamban leanyázom, mosolygok, és megyek tovább. a mosoly sokat segít. Ma reggel is kelt ez a gyönyörű Csörke, fél7kor. befekszem mellé az ágyába, még jó hogy ilyen kicsi vagyok, az ágya meg nagy....és ébredezünk fél órát. Elénekli nekem az ébresztő dalt, mert anya is ezzel kelt minden nap. ragyog a boldogságtól, ő kialudta magát, én nem...de nem baj, a vasárnap kezdődik.
irány a mikró, ahol neki kakajót készítek, magamnak kávét. még látni nem látok, de lassan....lassan...bekacsolom a Csörinek a mesét, és miközben megissza a kakajóját, én a kávéval próbálok életbe maradni. fél óra kell.de az élet nem áll meg, már gondolkodok mit főzzek ebédre. Ír krumplileves lesz....minden alapanyag megvan? hát persze, a konyhám felszerelt (pedig ugye szarul főzök), a hűtő tele van. Holnap lesz K 37. szülinapja. Veszek neki egy jazz cd-t, meg egy elektromos fogkefét, meg csinálok neki kókuszos kekszet, amihez holnap még veszek négy anyósnyelvet (fúúú, na ezt tényleg útálom, de ő meg imádja), telenyomom tejszínhabbal, és jöhet a gyertyafújás. Idén nem veszek tortát, mert okulva a tavalyi évből, amikor 3 laktózos szelet torta eredménye 4 nap tömény fetrengés: hányás, hasmenés, fájdalom. igaz fogytam vagy 5 kilót, de idén tényleg tanulok belőle.
szóval ma reggel kinyitom a laptopomat, és keresek receptet a neten. hümmögök hammogok...keresgélek. és belebotlottam, amit még nem láttam. egy receptes blog, ahol k..va nagy betűkkel ki van írva, hogy :Fotóimat és egyéb írásaimat sem részben, sem egészben, előzetes írásbeli engedélyem nélkül felhasználni, átalakítani, terjeszteni NEM LEHET!
Ha valakinél felismerem a jogtalanul eltulajdonított fotóimat, írásaimat, az jogi következményekre számíthat!
Huuuuuuha  ez egy nyolcadrangú 1980673-dik weboldal, ami recepteket közöl. tele van velük a net. Természetesen az én és sorstársaim nagy örömére. mert főzni szeretünk, vagy kell, és ez segítő mankót nyújt nekünk. Éljen a net...a háziasszonyok. de fenyegetni? ugyanmár. Ha azt mondanám, hogy olyan különlegességek lennének az oldalán, amit a sztárséfek is lekoppintannák, akkor oké, de most ki fog lopni???? egy brassói aprópecsenye receptet, ami amikor a google-ba beírom, akkor 45700 találatot dob ki kapásból? most miről is beszélünk? mondjuk ki. Szeretünk főzni, mert valamilyen szinten az művészet. Szeretünk szépet készíteni mert alaptermészetünknél fogva ilyenek vagyunk. Szeretjük bezsebelni a dicséreteket...hát persze, és szeretjük azt hinni, hogy jobban és szebben főzünk, mint a szomszéd, mint a barátnőink...és ezt meg is osztom mindenkivel a neten, még egy kis extra dicséret bezsebelése mellett...és lelkesen fényképezzük a  kajákat, előkerül a nagymami által vett nem használt zsolnai készlet...hogy a fotókon  jobban mutasson....szóval ez egy folyamat. és megértem, átérzem. mert én is baromi jól főzök, tökéletes vagyok. és még jó anya is, mert most abbahagyom az írást, és megyek játszani a leszegzett fejű kisfiammal...hogy ő is boldog legyen. ...folyt. köv.