életem legbénább két perces beszélgetése volt. elengedett. rezzenéstelen arccal. őszintén nem ezt és nem így vártam, gondoltam, reméltem....a gyógyulás útjára kell lépnem.

valami véget ért...valami fáj....egy mosolygós mászással búcsúzom...ma véget ér...nem így akartam, de azt hogy én mit akarok senki nem kérdezi meg...