csodaszép hosszú hétvégét töltöttünk Warwick-ban. Pénteken érkeztünk, Premier Inn-ben szálltunk meg, ami azért is volt jó, mert az egyik éjszaka ingyenes volt, és a szálloda januárban nyílt, és még nagyon új volt. a szoba kicsi volt, de normál szállodai méretű. Vittünk Csöribabának ágyat, amit rögtön össze is raktunk, hogy ne legyen gond majd este…a szálloda konyhája több mint kítűnő volt, és a kiszolgálás is. Mindenki körberajongta Csörit, ami persze nem meglepő, hiszen egy mosolyalbum. ettünk egy kicsit a bárban, a gyereket megetettük,és elindultunk megnézni hol is a vár, amit meg akarunk nézni. mivel már a délután nagyobb része eltelt, megbeszéltük, hogy másnap megyünk, mert a jegyárak horror összegbe kerültek. De hihetetlen szerencsénk volt, és Krisz leleményes volt, így kiderült, hogyha ma megvesszük a jegyeket, akkor félárat kell fizetni, és holnap ráfizetünk a jegyekre 1-1 GBP-t, akkor kétszer is bemehetünk. Naná.
A vár területe hatalmas, és minden a szórakoztatásról szól. A gyerekek imádják. az akkori korról mindent megmutatnak, lehet íjászkodni, van madár reptetés, és ezer program. Mi csak a várat, a rózsakertet és a pávakertet néztük meg első nap…majd mentünk Startford-ba. Körbenéztünk, a város édes, szép, bár iszonyat árak vannak…besötétedett, és visszatértünk a szállásunkra. Csöribababa kapott vacsit, közben mi is megkajáltunk, majd fürcsi és lefektettem, és mi visszatértünk a bárba. Ittunk még és beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk. egy dolgot utáltunk csak, hogy hideg volt a szoba, és légbefúvásos, és reggelre mindhárman bedugult fejjel ébredtünk. Bahhhh.
másnap nagyon gyors reggeli után mentünk a várba, tudatosan néztük mit akarunk még megnézni, mert délután el kellett indulni Birminghem-be, babalátogatóba. Csöribaba apa nyakában élvezte a napsütést, mi meg majd leszakadtunk, de olyan jó volt látni a mosolyt az arcán. Plusz poénként egy három fős indiai lánycsapat megkérték hogy lefényképezhessék Csörögefánkot… furcsa világJ
Egy barátunk öccse és a feleségét látogattuk meg. A felesége lengyel, de nagyon kedves. A baba egy tündérkeJ Nina a neve, és 3 hónapos. Egy hangja sem volt egész látogatásunk alatt, nem úgy mint Csörinek, aki amikor meglátta, hogy felveszem a babát elkezdett sírni…nem kicsit, nem halkan, hanem bömbölt. Így a nagy szeretgetés elmaradt, mert első a CsöriJ
késő este értünk vissza a szállásunkra, ahol ismét vacsi, Csörke felfedezte a bárt, meg a kajánkat, és miután hulla fáradt volt letettük aludni. Próbáltunk kettesben maradni, de egy angol házaspár úgy döntött, hogy velünk töltik az estét…nagyon fárasztó volt kb 4-5 órán keresztül beszélgetni, angolul…jaj.elcseszték az egész esténket…
vasárnap bőséges nagy reggeli..nyamnyam , majd irány Oxford, ahol vettünk egy erősítőt, és utána sétáltunk 3 órát a kanális mellett…nagyon jó volt. Majd beültünk, ittunk, ettünk, Csörke megint bepisislt, átöltöztettem, és indultunk haza…
csodás volt, fárasztó volt….nagyon élveztükJ és 16 fok volt!
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér. . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!