valami fáj...

14 év nagy idő. de ha az egyik túl sokat változik, és  a másik nem képes vele tartani, a közösen építgetett házat együtt felépíteni, akkor bármennyire fáj, el kell engedni. túl kevés ez a néhány évtized a földi létünkben ahhoz, hogy boldogtalanok legyünk. ha valaki nem tisztel, ha valaki képes arra, hogy becsapjon, akkor el kell küldeni....

túlságosan is kapcsolatfüggővé váltunk. az internet is erre erősít rá. csak egy gombnyomás, és máris mindent tudok, látok, megosztom a világgal. Függünk az információktól, azt gondoljuk, hogy együtt kell a világgal léteznünk, pörögni, és mindent meglátni, megtudni, megérteni....de az információhegyek egyszer csak nyomasztóvá válnak. nem vagy képes mindent befogadni, és soha nem éred el a hegy tetejét...

a párkapcsolatfüggésben élő emberek képtelenek arra, hogy egyedül legyenek. mindig kell nekik a megerősítés, a szabadság mámorító érzése, és ha szorul a hurok, akkor menekülnek egy újabb és újabb kapcsolatba. de valójában nem is az aktuális párjukat szeretik, hanem kergetnek egyfajta illúziót, egy saját maguk értékrendje alapján felépített virtuális világban akarnak lángolni....de a szerelem elmúlik, hiszen évekig, évtizedekig nem lehet lángolni, és ezek az emberek a láng alábbhagyása után mennek egy másik kapcsolatba, és újra kezdődik az egész körforgás. soha nem lesznek képesek megállni....

ez ma  a világ. felgyorsultunk. gyerekkoromban izgatottan vártam a postást minden nap, mert leveleztem. barátnőkkel, és barátokkal. megírtuk a levelet kézzel, elmentünk a postára, és vártunk...ma csak egy kattintás. de ez hova vezet?   most kattintok, és elmegyek aludni, mert fél12 van, és az információkból mára elegem van. katt.

kezek

most én fogom a kezét, és vigyázom az úton, és remélem, hogy egyszer, majd ha én fogok öregen és reszketőn várni az út végét, ő fogja majd megfogni, és azt mondani: ne aggódj, én itt vagyok melletted. mindig.

nekem a Balaton a Riviéra:-)

kinyitottuk a lakókocsit, hivatalosan is megérkezett a tavasz:-) pénteken leérkeztünk a Balatonra, gyorsan munkának is láttunk, hogy legyen víz, meg villany. a lakókocsi nagyon szép tiszta volt, nem volt büdi, és semmi nem költözött be amíg egyedül állt a télen. virágoznak a fák, csicseregnek a madarak. fogtuk magunkat, és még a naplemente előtt elmentünk biciklizni, sétálni. törpi nagyon élvezte, de annyira már volt fáradt, és figyelmetlen, hogy akkorát taknyált, hogy csak lestünk. néztük hogy mekkora a baj, és láttuk, hogy nagy...a fején akkora dudor nőtt, hogy jobbnak láttuk, ha bevisszük Tapolcára, és megmutatjuk dokinak. nem mondom, hogy nem voltunk rémültek. fogadtak is minket, és a sebész főorvos, aki halál fáradt volt, és kiábrándult, hívott telefonon röntgenest. tessék? igen, a röntgenes otthon van, ügyeletes, és csak akkor megy be, ha hívják. bahhhh. vártunk, közben törpi jobban lett. megröntgenezték, és szerencsére nem tört be a feje, ezért úgy láttuk jobbnak, ha visszavisszük a lakókocsiba. közben beszélgettünk a beteghordóval, az asszisztenssel, a dokival is, aki mind fásult volt, és kiábrándult. miért? mert a Lejsztingernek (direkt írom rosszul a nevét, hogy a google ne dobja ki rögtön)  fáj a foga a kórház gyógybarlangjára, és ezért évek óta szándékosan züllesztik a kórházat, amíg a végén ő potom pénzért megveszi. Hallott már maga erről az emberről? óóóóóó...nem....sajnos nagyon is. ezerszer álltam az irodája előtt, és vártam a bebocsájtást. a liftben nem köszönt, nem volt hajlandó hozzád normál emberhez leereszkedni....szólni sem tudtam, ahogy ezeket hallgattam.
a hétvége csodaszép volt, de fokozatosan romlott az idő. benne volt a pakliba...törpi imádta a hétvégét. hárman összebújva aludtunk. imádom ahogy ott szuszog mellettem mindkettő. vasárnap éjjel már jég esett, és ma reggel 4 fok volt. még jó hogy tudtunk tisztességesen fűteni. brrrr. hideg volt. jaaaaaa. és van már lent tévénk, éljen a technika:-)

irány a Balaton

irány a Balaton, hivatalosan is nyitjuk a házat, megjött a tavasz:-)

mert mi

most olvastam egy blogot, ami kinti magyarokról szól, mindenki elmesél valakinek egy szeletet az életéből, tapasztalataiból. én sokszor jót kuncogok, mert a persze...persze, na igen, velem ugyanez történt...történeteket átéltem, megéltem. akkor nem is mindig olyan vicces. szóval most olvastam, és ledöbbentem. nem az íráson, hanem a kommenteken. először is keményen kritizálták az író stílusát. na kérem. először is, sok embernek, ismeretleneknek írni baromi nehéz. van egy csomó érzés benned, és azt úgy belesződd az írásodba, hogy az még élvezhető és szórakoztató legyen, az nehéz. de. a legfontosabb. nekem régen az volt a fontos, hogy legyen külföldön netem, iskolába járhassak, vásároljak, főzzek. most mi a fontos? hogy legyen játszótér, óvoda, és csend....szóval kedves kritikusok, azért mert az életetek ezen szakaszában nem éreztek közös érdeklődési kört, nem éreztek közös pontokat az íróval, attól még nem szar. ha majd te egy hasonlót összehozol, kint élsz, és te jobban csinálod, ami kiderül jaj, annyira nem is könnyű, majd akkor szóld le a másikat.
mert mi magyarok annyira kurva érzékenyek vagyunk, meg annyira szeretünk kurva okosabbak lenni a másiknál. mert mi tökéletesek vagyunk. brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.

szél

a tavasz meghozta a szelet is. itt borzolta egész nap a kedélyemet, hasított végig a tarkómtól kezdve a fejem búbjáig. remélem reggelre elcsendesül....és újra megmutatja mosolygó arcát a tavasz.-)
most telefonált a nővérem, szokásos kétségbeesett hangon: huuuuuugom. írni kellene néhány mondatot erkölcstanra. ugye menni fog? hát persze. kinek? jaaaaa. 5. osztály. menni fog....

erkölcstan 5. osztály:

"történet egy kisfiúról

A kisfiút, akiről a mese szól Petikének hívják. Nagyon szeretett óvodába járni. Sokat nevettek, játszottak egész nap a gyerekek. Egy nap Petikét megbántotta egy barátja. Nagyon szomorú volt és dühös is, és verekedni akart. Ekkor jelent meg a jótündér, aki megfogta a kezét.-  Petike, ha valaki megbánt, és dühös vagy, akkor nem az a megoldás, hogy visszaütsz, és verekszel. Itt ez a "mérgeslabda", és ha úgy érzed, hogy most mérges vagy, akkor fogd meg, és játssz vele. ez egy csodalabda, és ez megnyugtat. Így nem bántasz te sem meg senkit, és nem kerülsz bajba. A kisfiú megfogadta a tanácsot, és mire észbe kapott, már nem is volt dühös. nevetve szaladt vissza a többiekhez játszani. Mi ebből a tanulság? mindenkinek van egy "mérgeslabdája", és ha valaki bánt nem azzal oldod meg a problémát, hogy visszaütsz, mert azzal nem oldunk meg semmit. "

alapvetően egyetértek vele. csak sokszor az élet nem ezt tanítja... és nem ettől leszek erkölcsösebb. te vajon ezzel a tapasztalatoddal visszaütnél?....

itt a tavasz...

megérkezett a tavasz...minden porcikámban érzem, főleg a fejemben, a megállíthatatlan fejfájásban. iszonyat. itt a jó idő, a napfény, én meg a vámpír el kell hogy meneküljek. tegnap voltak itt üsztiék, katika ezer kurva jó képet csinált törpéről. basszus, ez a gyerek tényleg szép. elfogult vagyok, de ezerszer is ránézek, és vhaaaaaaaaaaaaaaa. gyönyörű. eltelt a hétfő, semmi extra, csak hétfő...ma dühös kedd volt. a mai napot nem szeretem.tegnap ember találkozott a barátunkkal, akiről már mindenki tudja hogy terhes a csaja, s esküvő lesz mindjárt iziben, de ezt elfelejtette vele közölni. az már csak cseresznye a sztorin hogy meg sem hívott minket, de mindegy. ez nem az én harcom, hanem az övé. én nem vagyok unintelligens paraszt, és a lelkiismeretével neki kell együtt élnie nem nekem. bánt, de nem érdekel.
néha megfordul a fejemben, minek is írok, minden nap megpróbálok valami érzést, vagy gondolatot ide csempészni, hátha valaki olvassa....talán. kitartó vagyok- ez talán egy jó tulajdonságom. na megyek aludni, holnap DNS levétel van:-) a számból. bahhhhhh.nem is iszok ma semmi alkoholt, nehogy itt a DNS-im összeálljanak borosüveggé, vagy dugóhúzóvá:-)

női vonalak

itt a volt pénteken a barátnőm. Ő nagyon penge a konyhában,így csak remélem, hogy a parileves, és a palacsinta és a pogácsa azért nem volt rossz....délután időre mentünk a női klinikára, 12 hetes genetikai vérvételre és ultrahangra. csodálatos és megtisztelő volt, hogy ott nézhettem a képernyőn a picurt, ahogy fickándozott, meghallgattuk a szívdobogását, ami olyan tökéletes volt ahogy a nagykönyvben meg van írva. A csajszi aki vette a vért, és aki intézte a papírügyeket eléggé nyegle volt. dekoratív csaj volt, de az agya nulla. egész nap meg sem álltam, először a konyhában, utána a klinikán.délután amikor végeztünk, újra vissza a dugóba, majd kitettem a barátnőmet a Népligetnél, visszamentem a dugóba, majd rohantam a törpiért, közben ezer telefont ejtettem. huhhhhh, hosszú nap volt. Ma még reggel sütött a nap, de utána jött a vészjósló borulás, széllel, esővel, és lehűléssel.egész délelőtt álltam a konyhában, mert délben vittünk az unokatesómnak kaját, mert műtötték a köldökét, és nem tud most nagyon semmit sem csinálni....elmentünk, vittünk neki palacsintát, kettő fajta levest, meg sült csirkecombot rizzsel, amit mind ma gyártottam.hosszú volt megint a nap...fáradt vagyok, de nincs vége, mert holnap jönnek anyósomék.szóval most törpi kidőlt, kb 10 perc alatt, és takarítok. elegem van a hétből. most elegem van. ffffffffáááááradt vagyok nagyon.és reggel megint hajnalban kelek....  

pulmonológia

végre eljutottunk a pulmonlógiára. a doktornő kedves és nagyon nyugodt. ettől én is nyugodt vagyok. nem jó híreket mondott. 3 hónap múlva ismételt tüdőröntgen, vérvétel. addig nekem kell az orrát egy specó géppel mosni, majd orrcseppet kell neki adni minden nap, és tavasszal vissza az orr fül gégészetre, kezdjük elölről az orrmandulaműtétet. mert ha a gyerekem nem kínlódik a hozzá nem értő doktornőtől 3 hétig a tüdőgyulladással, akkor nem biztos, hogy elindul újra az orrmandula burjánzása. huh de ideges vagyok, mert én könyörögtem a helyettesítő doktornőnek, hogy beteg a gyerek, de képtelen volt kiszúrni, hogy kétoldali tüdőgyulladása van. ha akkor nem viszem fel a gyereket vissza a budai gyerekklinikára, hogy doktornő nézze már meg, meg ez nem normális, akkor ki tudja mi lett volna. itt jöhetnek nekem a huhogók, de mindig az ösztöneimre hallgattam, és igazam volt. érzem, hogy ebből mandula műtét lesz. és tavaszig várnom kell. de ki tud várni amikor tudjuk hogy baj van? egyenlőre megfigyeljük, az orrát rendbe tesszük, és utána jöhet a tüdeje. édes kis babám. úgy sajnálom. de közben meg egy kis vasgyúró. senki nem szúrná ki, hogy mennyire kis törékeny  a szervezete....holnap jön a barátnőm, nagyon várom...holnap bölcsi is lesz:-)
jaaaaaa. és ma vagyunk 16 éve együtt:-) hát jó hosszú idő:-) szeretem az embert, ez nem kérdés. jóban rosszban. és mellette leszek...mert mellette a helyem. mert ott vagyok otthon.

18 fok

18 fok....ennyit mért ma az autónk. bahhhhh. Unokatesóm köldöksérv műtétje kipipálva:-)
Ember tegnap elintézte a porszívót. kicserélték immáron január 24én bevett rossz porszívót szervízbe.nagy harc volt.

még mindig...

még mindig meglepődöm az embereken. nálunk volt a babazsúron 3 anyuka. mindegyik más karakter, mindegyik más életúttal, más vággyal. beszélgettünk az asztalnál, ettük a sütit, a gyerekek játszottak, amikor feltette nekem az egyik a nagy kérdést, hogy lesz e utánpótlás. Persze lesz, de most nem aktuális. le is zártuk a kérdést, szerintem ez érthető és világos, válaszoltam a kérdésre, de nem akarok ebbe belemenni....erre az egyik anyuka megszólalt: engem miért nem kérdeztek. mindannyian odafordultunk, és megállt bennünk az ütő. miért? te terhes vagy? nem, de már próbálkozunk hónapok óta, és nem jön össze. bahhhh.na most erre mit mondjunk? erre nem voltunk felkészülve... szóval ez az anyuka, aki szeret jó anyuka képében tetszelegni most siklóernyőzni tanul. önmegvalósít. álljunk meg egy gondolatra. tehát második gyereket akar, ami nem akar jönni, és közben önmegvalósít. nem a főzési, vagy sütési tudományát akarja fejleszteni, nem az agyát akarja tornáztatni, nem, nem jobb munkát keres, és igen, nem a gyerekkel foglakozik többet, hanem magával, és ráadásul olyat, ami veszélyes, amit nem egy 35éves anyukának kellene szabadidejében csinálnia. érti ezt valaki? mert én itt leragadtam.

a szebb napok

hétfő. mindig is utáltam. még messze a hétvége, elkezdődik valami ismeretlen, új, és nem tudjuk milyen napokat, nehézségeket fog elénk pakolni a sors. ma ragyogó napsütéses napra virradt. korán keltünk. nem is csodálkoztam, mert törpike tegnap is úgy kidőlt idő előtt, mert aludni nem akar, mert minek délben, és ezért este tök korán lefekszik, de másnap hajnalban kel. de a ma különleges volt. Zsuzsiék érkeztek. Itt hagyta Botit, akivel már legalább fél éve nem látták egymást törpivel. szétszedték a lakást, nagy komák. zsuzsi elment inténzi a dokiját, és én javasoltam neki még egy héttel ezelőtt, hogy hagyja itt, menjen egyedül, vigyázok rá. mintha el sem telt volna fél év. együtt rohangáltak, estek, dumcsiztak. édesek voltak. délután hazamentek, ember pedig szerelte a motorját. mi néztük, majd elmentünk vásárolni törpivel, élveztük a napsütést, és utána motorozott az udvarban az apjával. utána kidőlt. édes volt. az apját, most darunak hívja, ő a darukezelő, én pedig az anyamentő. jó szerep. holnap hosszú napunk lesz. reggel bölcsi, este pedig még katikához megyünk kettesben...teljese be van pörögve, és képes aludni is...pedig elvi problémái vannak a törpinek az alvással. szóval isteni nap volt, imádtuk. szép hetet mindenkinek.

vasárnap...vasárnap

lomtalanítás van. undorodom tőle. itt ülnek a cigányok a lomok tetején, mint valami puffancs királyok, és várják, hogy felvegye őket egy autó. kosz van, mocsok. eddig is elborította Pestet a kutya és emberürülék, melyben mint belvárosi kerület jeleskedünk, de ilyenkor bónuszként még egy extrát kapunk. autót ne hagyj kint az utcán, ha van rá módod. jobban jársz.
tegnap "varsányban" voltunk névnapozni, és nőnapozni. és napozni. csak a testvérek és családjuk volt meghívva. embertelen jót ettünk, ittunk, mondjuk én nem ittam, mert én vezettem, és délután kimentünk a teraszra napozni. iszonyat meleg volt. élveztük. utána bogi biciklivel, törpi biciklivel, ember korival, én meg gyalog tettünk egy jó nagy kört a környező utcákban. jól lefáradtunk.  itt a tavasz???????????????????????
este hazaértünk, és mindenki kidőlt...én tartottam a frontot. mert én erős vagyok.
ma már megfőztem, ember most még alszik, pedig dél lesz 3 perc múlva. mosok, pakolok, várom hogy végre porszívózhassak. szóval várunk. voltunk boltba is. kettesben.és szipog és szipog és szipog.

esős péntek

a tegnapi barátterápia nagyon jól sikerült. persze a Ferrrrrrri szemében én vagyok a gonosz aki támadja szegény barátunkat, aki most nősül, persze nem önakaratából, hanem azért mert összejött egy csajjal, és összejött a baba. de könyörgöm. normális dolog férjhez menni valakihez 4 hónap után? ráadásul a srácot ismerjük, hogy ő is egy "donhuan". és amiért én nem vagyok huh de lelkes én vagyok a rossz. hát akkor vállalom. Ferrrrrri asszonya persze ki van borulva, mert már mindenkinek van gyereke csak neki nincs....de ez nem versenypálya csajszi!
a kaja kitűnő volt, a kiszolgálás tökéletes, törpi imádta az estét.
ma felhívott enikő. hideg volt, rideg, mint régen...borzalmas volt.
Katika nincs jól, de nagyon erősen állja a sarat. karcsi állandóan ugyanazt a rossz és gagyi dumát nyomja, mondta is neki, hogy újítson. szánalmas. 1 évig volt egy csaja, majd miután kiderül, és a csaj nem fogadja vissza, most puncsol vissza. úristen, milyen lelkivilága van? vállalja már a tettei következményét. jaaaa. mindent elveszít? már elveszített. katika már nem tud neki hinni, bízni benne, tisztelni, és szeretni. elérte. gratulálok. katika lehet hogy nem szent, és ezer hibája van, de karcsinak volt 12 éve hogy dobbantson. megtette? nem. akkor most menjen.
tegnap voltam gyerekorvosnál. megnézte a törpét, és mondta nekem, hogy a köldöke most áll be, ez amit látok, az friss bőr, ne aggódjak. persze vigyázzak rá. amúgy meg van a törpi fázva, ezzel nagyon nincs mit gyógyszeresen kezdeni. de, ami kiakasztott, hogy mondta, hogy a törpi egész ősztől való szipákolása, meg orrdörzsölgetése, ami már nagyon zavaró, hogy miért nem kap levegőt, az azért van, mert visszanőtt az orrmandulája. könyörgöm. 1 éve műtötték. most kezdjük újra az egészet? ez nem létezik. úgyhogy ha ez a jó idő megérkeztével együtt nem szűnik ez az orrdugulás, menni kell vissza. most erre már nem tudok mit mondani.
esik...hideg van. mikor lesz már vége a télnek? ember még mindig otthon van...már erre sem tudok mit mondani. megyek fürdeni, előtte összeszedem a törpi által széttört sütőedényemet, és magamra húzom a takarót. jó éjt...kikapcs.

torkos csütörtök

ma torkos csütörtök van. nagyon jó kezdemény, mert olyan emberek akik nem járnak étteremben, mert drága, vagy mert nincs hozzá kedvük, azok is felkerekednek, és belevetik magukat az éjszakába. szerintem nagyon jó családterápia, párterápia, barátterápia, mert egy estére kizökkensz a mindennapos malomból, és valami új kezdődhet, vagy a régi megújulva folytatódhat. mi is megyünk barátterápiára. fontos, mert tavaly is mint eddig minden évben a Ferrrrrrrrrrivel és a feleségével megyünk el. Törpi születése megváltoztatott, már nincs arra időm, vagy jóval kevesebb, hogy mások lelkét ápoljam. mert mindig ezt tettem. valószínű, hogy ez a segítség a részemből, ami belülről fakad, az a saját gyógyulásomat is szolgálja. én így vagyok kerek, ember így szeretett meg, így éltünk. De anya lettem, és ettől kezdve már a törpike az első. nehéz dolog ez, de az ösztönöm ezt súgja, és nem akarok ellene menni.
ma különleges lesz az este, mert Katika ma fogja megbeszélni Karcsival, hogy vége. Őszintén hinni akarok benne, hogy megoldható lenne, megjavítható a kapcsolatuk, de erre nincs esély. Karcsi túl messzire ment, és Katikát megalázta, nem tiszteli, becsapta, és hazudik még mindig...pedig már nincs nagyon veszíteni valója. Hogy karcsi boldog lesz e? hosszú távon nem, és szerintem ezt ő is belülről érzi, mert eddig ezért nem hagyta el a katikát. meg kényelemből, meg önzésből, mert kapcsolatfüggő. katika boldog lesz e? azt hiszem képes rá, de ahhoz ki kell lépnie az árnyékból, és elhinni hogy valaki őt szereti. nagyon nehéz lesz 12 év után, hiszen nagyon fiatalon jöttek össze, de most még van ideje felállni, és valami újat, mást kipróbálni. nagyon nehéz lesz, de segítek neki. és mindenki segíteni fog. mert nincs egyedül. Karcsi mindent fel fog égeti maga mögött, és ez fogja kikészíteni, de ez már legyen az ő hibája, az ő baja, a saját terápiája. mindene megvolt, most semmije nem lesz. de a tettükért vállalni kell a felelősséget. talán ez majd észhez téríti, de nagyobb a valószínűsége, hogy ez sem, és tovább folytatja "donhuan" életét, mert szerelmes a szerelembe, mert neki kell, hogy valaki vagy valakik csak érte lángoljanak, ő legyen a fontos, az első, és az egyetlen. hát ehhez sok sikert kívánok neki.
Holnap érkezik Zsuzsi és Boti. Hétfőn jönnek ide játszani. dumcsi lesz...sok sok dumcsi. nagyon szeretem őket. csütörtökön megyek törpivel pulmonológiára , pénteken viszem Ágit ultrahangra. kedden műtik Tomit, és még Katikával is kell találkoznom. kicsit hosszú és fárasztó hét lesz. de talán túlélem.
az übervicces az lenne, ha még ember is bejelentené, hogy pakolás van, mert indul. na ez lenne a hét cseresznyéje.
torkos csütörtök. ma este barátterápia, másnál szakítás, új élet, és új lehetőségek kezdete. csak maradjon még erőnk....  

fáradt kedd

tegnap este allergiás dagadása volt törpinek az arcán. Ember persze mikor megy tejfakasztóra, hát amikor itt kétségek között vergődök. mit csináljak? volt még egy calcium ampullám, amit be is adtam a gyereknek...és lassan el is tűnt a növekvő dagadás az arcáról...így döntöttem. törpi egy angyal, és rossz szót nem tudok rá mondani, mert tényleg okos és értelmes, és lelkizős. nagyon nagy átéléssel éli az életét.

a Katika saga folytatódik, mert a  tegnapi nap során Karcsi először úgy döntött hogy katikáékat válassza. aztán küldött egy sms-t hogy mégiscsak a csajt válassza. Katika elkezdett összeomlani...most mi lesz. telefonon tartottam benne a lelket, szerintem ha 5-6 órát nem beszéltünk akkor semmit. és amikor beszéltek skypen akkor Karcsi bejelentette hogy ő mégis kér egy utolsó utáni utáni esélyt.de ezt már Katika nem akarja megadni. 12 év rengeteg megcsalás és megalázás után vége. vigye a csaj. de a legviccesebb tényleg, hogy mindkettő csaj dobta a karcsit. a Katika is, meg az új csaj is. katikánál betelt a pohár, a csaj meg iszonyatosan nagyot csalódott a karcsiban, és ezt nem tudja megbocsájtani, hogy elfelejtette közölni vele hogy van egy 12 éves kapcsolatom, együtt élünk, és van egy gyerekünk. gáz mi? és mindkettő csajnak ugyanazt a dumát nyomja le, ugyanazt a leveleket küldözgeti. és amelyik megbocsájt az nyer. csak a bökkenő, hogy a katika ismeri a karcsit, az új lány nem. én sajnálnám az új lányt, mert karcsi nem fog megváltozni. soha. ő ilyen. szerelmes a szerelembe. lángolni akar, és égni. hát most éghet 2 szék között a földön.

a nyolcadik kerület egy életstílus. soha nem voltam olyan ember, aki a másikat lenézze, és azt mondja, hogy én ezzel semmilyen módon nem tudok azonosulni, de azt hiszem most lassan 5 év után betelt a pohár. elegem van ezekből az ingyenélő cigányokból. mindent tönkretesznek amihez hozzányúlnak. ahogy jön a meleg, gyűlnek az utcán, üvöltenek, verik egymást, egymásnak esnek, a gyerekek dettó ugyanezt csinálják. dolgozni minek, mert cigányok vagyunk, fizetni az életüket minek, mert mi cigányok vagyunk, mindent szétverhetünk magunk körül, mert mi cigányok vagyunk. könyörgöm, valaki miért nem ez ellen semmit????? miért kell minket is kiüldözni innen? miért nem lehet őket valahogy elkapni? ingyenélő rothadó népség. és aki azt mondja, hogy nincs igazam, az jöjjön el hozzánk, töltsön el egy napot , és meglátja.
a hajléktalanok ugyanez. róluk is regény lehetne írni. elegem van.

szomorú hétfő reggel

szeretem a hajnalokat...de ezt a hajnalt nem. el akarom felejteni. ki akarom törölni mindazt amit láttam. reggel megnyitottam a leveles ládámat, és láttam, hogy Katika küldött egy emailt. subject: na ez durva, szösszenetek. gondoltam, hogy küld nekem valami érdekeset amit látott a neten, mint ahogy szoktuk egymásnak, de amint megnyitottam a levelet kipattantak a szemeim a helyükről. basszus. Karcsi levelezése volt benne, amit a lánnyal leveleztek, és még leveleznek, azzal a lánnyal, aki előtt lebukott, és akivel lebukott Katika előtt. undorító szerelmes szavak voltak, amiket a Katika amikor olvasta már csak csendben sírt. mert már lassan azt is elfelejtette, mert már a könnyek is elfogytak ebbe a bánatba. A lényeg, hogy Karcsi új életet akar kezdeni a lánnyal, csak éppen ezt a dumát nyomja Katikának is itthon. hányok. holnap találkozok a Katikával, és próbálom felkészíteni a végre. mert ennek itt vége. aki ilyeneket ír, az nem érdemli meg a gyerekét, hogy valaki otthon várja, szeresse, több mint 12 éve. ennek itt vége. nincs tovább.
esik az eső. hideg van. de megszületett Zsófika, és ma este viszem az embert tejfakasztóra. mi meg megyünk síelni. bahhhhh. nem könnyű. most nehéz a lelkem.  

vasárnap reggel

a hajnalokat szeretem a legjobban.olyankor még csend van mindenhol, de a város alig érezhetően elkezd morajlani.én elkészítem a kávémat, kinyitom a laptopomat, és kényelemesen végignézem amit akarok, amit kell. nem kell rohanni, kettő felé figyelni, csak lenni. hallgatom a csendet, ahogy zümmög a gépem ventillátora, a törpe néha megfordul, de még a csillagaival szárnyal álomföldön....tudom, hogy elkezdődött valami új, valami aminek majd csak a végén tudjuk megmondani hogy megérte e felébredni reggel...de addig sok a teendő. a hajnalokat imádom a legjobban. végiggondolom aznapi teendőimet, frissen, még talán félig aludva megoldom a nagy kérdéseket. mert a hajnal az ébredésről, az éledésről, a reményről szól...

ma reggel halkan kiosontam a nappaliba. törpét betakartam, embert megsimítottam, és elkészítettem a kávémat. néztem a szokásos hírportáljaimat, meg a kötelező bulvárt, és olyan nyugalom szállt meg. jó érzés volt. Törpike persze a reggeli szokásos, anya, anya, annnnnnnnnnnnnnnyyyyyyyyyyyyyyyyaaaaaaaaaaaaaaa hol vagy? szavakat skandálta, mint mindig, addig amíg anya meg nem jelenik. megjelentem, és ilyenkor megnyugszik, mosolyog, puncsol, bújik, ölel, szeret, és olyan szépen néz, hogy elolvadok. imádom szeretgetni. tegnap teljesen kilőtte magát, mert itt voltak a nővéremék törpit ünnepeltük, és nem aludt egy percet sem délben. A menü: csirkecomb, hagymás tört krumpli, rizs, sült cékla, és hagymaleves levesgyönggyel. nővérem gyüminapot tartott, így ő csak narancsot, mandarint, körtét, almát, és epret evett. nagytati felhívtuk ketten, és eléggé megrémültünk...kezdődik elölről minden....meddig tud még élni, létezni? tettük fel a szorongató kérdést magunknak.

ma reggel nem kellett győzködnöm a törpit, és elmentünk a pennybe. soha soha soha soha többet. eddig is ezt mondtam, de most megerősítem, hogy SOHA többet nem megyek be. 3 db kakaós csigát akartunk venni. nem olyan bonyi. utána bementünk a Grobyba, ahol végül kaptunk vasárap reggel friss kakaós csigát. közben megtekintettük az összes köztéri szobrot, és műalkotást. az egyiket egy hajléktalan bácsi készítette. volt egy idétlen gödör. jobb napokat látott korábban, virágok díszítették, már amikor beültették.és ez a bácsi kisebb nagyobb mozaikokból kirakta ezt a gödröt. nagyon szép, és a maga módján harmonikus is. mindegyiket szemrevételeztük, törpi teljes átéléssel nézte őket. talán már beleférne egy jó kis kiállítás? jó lenne. 

most eszünk. egyre megyünk étteremben, mert csütörtökön lejár a gasztro- kártyánk és bájbáj olcsó kaja. most még urak leszünk.