hat trójai támadta meg a gépemet

El sem hiszem, de benyeltem 6 db trójait. A dokumentum könyvtáramba a novel alatt bújtak meg a kis szemetek. Egy hónapja töltöttem le egy magyar vírusírtót, mert bár van egy ingyenes, amit online használok, én szeretek biztosra menni. Tegnap döbbentem rá, hogy öt nap alatt valami lezabálta a megvásárolt 2 gigámat. Szeretek a neten lógni, de ennyit nem használtam el. Nem töltöttem le filmeket, vagy zenét. Gyanús lett nekem ez a sok elveszett bájt, ezért ráindítottam a kézi keresőt, és rögtön dobta ki, hogy hat trójait talált. Mondanom sem kell, ez igen érzékenyen érint engem. Először is, én a gépemet állandóan karbantartom, vírusokat keresek, és óvom, amennyire csak lehet. Egyszer kaptam egy kékhalált. Megérdemeltem. Hála a szakszerű gyors kezeknek megmentették az adataim nagy részét. Azóta mentek is. Két helyre is. Biztos, ami biztos. Másodszor pedig itt olyan drága a net, hogy nekem most ez az elveszett 2 giga igenis fáj a pénztárcámnak. Harmadszor, hány vírusírtót kell nekem elindítani, hogy elkapják a bejutó vírusaimat? Most megy ezerrel a keresés. Még néhány óra, legalább 30zer fálj. Dühös vagyok. Miért ilyenek az emberek?   
Miért írják az emberek a vírusokat, meg a kémprogramokat? Miért jó valakinek szándékosan kárt okozni? Miért jó valakinek az, ami másnak rossz, bosszúság? Komolyan nem értem. Ez mire jó? Megmondaná nekem valaki? Én csak azt kívánom, hogy költse gyógyszerre amit ezzel pénzt nyert, aki ezt a programot megírta.

az álmok

Az álmok fontosak. Valaki szerint az álom az az, amikor alvás közben dolgozza fel az agyad az információkat. Ha mély álomban álmodunk, arra nem emlékszünk, de ha felszínesen alszunk, akkor általában emlékszünk rá. Az álom lehet az, amiről álmodozol, amire vágysz, vagy ha valami gondolatot elfojtasz magadban az ott kijön. Vannak esetleg emlékek, amit nyomok hagytak benned, vagy ha valamire sokat gondolsz, azon kattog az agyad folyton akkor nagy az esélye, hogy azzal álmodsz. Más szerint az álom egy képzet. Tartalmilag lehet bármi, az is, amit soha nem akarnál a valóságban, és titkos vágyaidat is jelképezheti. Az álom az agyadban levő elalvás előtti utolsó gondolatokból, tettekből, szavakból képződik egy olyan állapot, amelyben önmagadat látod kívülről, és bármi megtörténhet, ami a valóságban nem.

Az álmok fontosak. Fontos üzenetet közvetítenek nekünk. Vannak olyan emberek, akik képtelenek szétválasztani a valóságot, és az álmaikat. Bár fizikailag itt élnek közöttünk, esznek, alszanak, dolgoznak, de szellemileg nincsenek közöttünk. Felhúznak egy álomkerítést maguk köré, és azt hiszik valóságnak, ami valójában csak a fejükben létezik. Ezek a hazugságok persze egy idő után számukra olyan valóságosak, hogyha kilépnek belőlük az hatalmas nagy csalódást tudnak okozni. Olyannyira, hogy aki fel akarja nyitni a szemüket, hogy visszatérjenek a valóságba, azokkal képesek véres harcot vívni, majd ellökni maguktól.

őszülök

Ma vágtam ki a hajszálaim közül a második hófehér szálat. Hihetetlen. 33 éve koromban őszülök. Zavar e- az öregedés? Nem, csak rosszul esik, hogy a természetes fekete hajam, amire mindig is büszke voltam, majd pillanatok alatt fehér lesz. Nekem sokkal gyorsabban meglátszódik, ha elkezdek őszülni. A francba is, én szerettem fekete hajjal élni.
De ha őszülök? Nem borulunk ki, elő a festék! Végre kipróbálhatom a dögös vöröst.   

imádom őket

imádom a koalákat. Édesek, tündériek...de olyan büdösek. Ahhhhh.

elkezdődött a visszaszámlálás

Másfél hét múlva megyek haza. Teljesen be vagyok már pörögve. Jó lesz már a dokimtól is hallani, hogy Egyharmad jól van, rendesen szépen fejlődik….Neki elhiszem. Benne bízom. Évek óta ő a dokim. Nem mondom, hogy olcsó, teljesen átlagos pesti az ár nála a magánrendelésen, de tényleg most folyamatosan „szakrendel” nekem interneten. Mindig válaszol, ha kétségbe vagyok esve megnyugtat. Ő nem egy ideges típus. Nekem meg az kell.

Emlékszem, amikor vezetni tanultam, az első oktató az közölte első alkalommal velem, hogy ő nem vállal, a stílusom miatt, és szegény Lászlóra maradtam. Ő egy nagyon nyugodt ember volt, amíg meg nem ismert engem. Volt, amikor már mondta, hogy ő ezt nem bírja tovább…de megtanított vezetni tisztességesen. Amikor meglett a végső vizsga sikeresen,  kipattantam az autóból, a többi oktató már várta mit mondunk. László is kiszáll, intett, hogy megszabadult tőlem, mindenki éljenzett, és ünnepelt, én meg odarohantam az oktatómhoz,  és megöleltem. Szegény László köpnyi - nyelni nem tudott. Neki ez már sok volt. Jó oktatóm volt. Jó ember, türelmes. Remélem a dokim is ilyen kitartó lesz, mert….mi lenne velem nélküle?????    

Azt nagyon utálni fogom, amikor C-t itthagyom jövő héten. Ő még maradni fog kb. 2 hetet. Nem szeretem sehol sem otthagyni. Ilyenkor mindig helyezek el az apartman különböző részein kis üzeneteket (kedvesek, szerelmesek, humorosak), és amikor megtalálja őket, akkor kicsit olyan mintha ott lennék vele. Jópofa dolog, ő meg imádja őket megkeresni. Mindig megírja, hogy ma is találtam, és tudom hol a holnapi, de azt már majd csak holnap fogom elolvasni…

Jó lesz otthon, mert nagyon sok dolgot le kell zárni, meg kell oldani….belegondolni is rossz. Hazamegyek, és hetekig csak rohangálni fogok a hivatalokba….készülj Budapest, érkezek hamarosan…..


……..a francba, C már most hiányzik, este kap egy dupla ölelést tőlem…..

Sydney - este tüzijáték

Tegnap egy csodaszép tűzijátékot láttunk. Az öbölben volt megtartva, mint eddig az előző kettő is. Ilyenkor leülsz a kikötőbe, a mólóra és lógatod a lábadat a vízbe. Nincsenek körülötted biztonságiak, nem lökdösődnek az emberek. Valahogy olyan békés. Gyönyörű volt és páratlan. Én eleve elfogult vagyok, mert ha kettő rakétát fellőnek én már azt is élvezem, és tűzijátéknak nevezem….ami otthon kimaradt augusztus 20-án azt most bepótoltuk. Ott ültünk szerelmesen, fogtuk egymás kezét….néhány percre elfelejtettünk mindent, csak mi voltunk ketten.  

Azon mosolyogtunk, hogy otthon az egész ország várja az évi egy darab (az augusztusi) tűzijátékot, itt meg hat hónap alatt már hármat láttunk. Ingyen cirkuszt a népnek. És itt működik. Van még mit tanulnunk.

Hajnika álma- Machu Picchu

Meglátni, érezni, átélni....Hajnika álma....szívből kívánom hogy teljesüljön neki.

tegnapi melós nap

Melós napom volt tegnap. Hihetetlen sokat haladtam a könyvvel. Sőt, rá kellett döbbennem, hogy még öt írás hiányzik a
45-ből, és letehetem a lantot, a könyv készen áll. Meg voltam róla győződve hogy nagyobb a lemaradás. Tegnap nem volt netem, ezért egész nap csak írtam, nem zavart meg holmi politikai, vagy újabb bulvárcikk... együtt voltunk kettesben a könyvvel. Jó volt a csend.
Természetesen csütörtök révén megint 9:07 perckor a hangos bemondó zengeni kezdett, hogy tűzriadó próba van. Komolyan csak verem az asztalba a fejemet, hogy mi a fészkes fenének kell minden héten riadózniuk. Gyűlölöm. A hideg kiráz attól a légósziréna hangtól. Mintha háborúban lennénk.   
Múlt héten lementem a recepcióra, hogy beszkenneljek egy oldalt. Bár ne tettem volna. Minden kedves mosolyomat előszedtem, de lehet, hogy már csak vicsorogtam, hogy segítsenek nekem egy oldalt beszkennelni. A férfi először is elolvasta ami a lapon volt. Kénytelen voltam rászólni, hogy na ne legyél már paraszt, nem olvasni adtam oda, hanem szkennelni. Miután elolvasta az orvosi papíromat, mosolyogva közli, hogy sajnos nem tud segíteni. Mivan? Egy hihetetlen méretű szállodában nem lehet egy szkennelést elintézni? Úristen. Hol vagyok? Kedvesen mondák, hogy a szálloda földszintjén lévő internet kávézóba menjek le. Majd ott megcsinálják. Mondtam nekik, hogy onnan jövök, ma nem fognak szkennelni. Előtte ugyanis ott kezdtem a próbálkozást. Szia, be tudnád nekem ezt az egy oldalt szkennelni? A kínai csaj mosolyog, és rázza a fejét.  Kérdeztem, hogy miért nem szkennel? Megcsinálom én, semmit sem kell tennie, kifizetek bármennyit, de csak ingatta a fejét. Ma nem. Akkor b…..meg mondtam jó ízesen magyarul, ahogy fordultam ki. Nem volt túl udvarias, de már elveszett a türelmem régen. Ezek után vánszorogtam el a recepcióra. Miután rájöttek, hogy ja, az internetkávézó ma nem hajlandó dolgozni (vagy csak engem utálnak) menjek el ide a bevásárlóközpontba. De ott hova? Kérdeztem. A második emeletre. De ott hova te értelemkovács? Ez egy hatalmas bevásárlóközpont. Elején, végén, hol keressem ahol szkennelnek nekem? Azt nem tudják. Ezek után a férfi kezembe nyomott egy térképet, ahol bekarikázta a bevásárlóközpontot. Azt a helyet ahol vásárolok, eszek minden nap. Hiába magyaráztam neki, hogy ezzel most nem segített ki, mert minden nap oda járok, ő mosolyogva dugta a kezembe a térképet, ő a problémát megoldottnak tekinti. Hát ez tényleg nagy segítség volt.
Ezek után lemenjek megkérdezni, hogy miért riadóznak minden héten? Teljesen lehetetlen küldetés. (azért lehet, hogy még az elutazás előtt csak megkérdezem, mert ezt nem lehet egyszerűen megmagyarázni, ez értelmetlen. Kíváncsi vagyok, na!)

mai idézet

találtam egy idézetet a neten. Nagyon édes és találó:

Ha Ádám és Éva kínaiak lettek volna, akkor megeszik a kígyót, az almát meg hagyták volna a picsába.

no comment:-))))))))))))))))))))))))))

a lift

....a villamos megállóban (the convension state) ahol mi lakunk, úgy van kialakítva a közlekedés, hogy a villamos megállóból besétálsz egy többszintes autó parkolóházba. Felmész a lifttel a negyedik emeletre, ahol össze van kötve a szállodánk egy folyosóval. Átsétálsz, és már meg is érkeztél. Ez nagyon kényelmes, és tényleg jó, DE. Lehet, hogy én néztem gyerekkoromba túl sok horror filmet, mert amikor beszállok egyedül ebbe a koszos fém liftbe, ami még furcsa nyekergő hangokat is hallat, mindig megborzongok. Mindig azon gondolkodom, hogy vajon ha beszállna egy gyilkos ide most, akkor tudnék e tenni valamit ebben az elhagyatott parkolóházban? Meg tudnám e védeni magamat, vagy valaki meg tudna e menteni?  Valószínű semmit sem tudnék tenni…. túl sok tiltott filmet néztem gyerekkoromba...és ma este megint arra kell mennem. brrrrrrrrr.

a mai napra ennyi jutott...

….ücsörgök a villamos megállóban. Várok, türelmesen. Bár megint feszült vagyok, mert ma már kiakadtam kora reggel, de azt mondom: oké, nyugi. Megérkezik egy hármas ferdeszemű lánybanda. Az hogy idegesítően affektálnak és röhögcsélnek mindenen az már megszokott. Már csak Krisznek szoktam időnként parodizálni őket. Ami ma már annyira nem volt vicces az az, hogy az egyik előkapta a sminktükrét. Na, gondoltam, most gyorsan sminkelni fog, ami itt is megszokott. Életemben először Angliában láttam, hogy nyilvánosan, buszon sminkelt egy nő, és rajtam kívül senki nem botránkozott meg rajta. Ott ez normális. Amerikában egy férfi szárazon megborotválkozott tükör nélkül a buszon!!!!!!  Itt Sydney-be is teljesen normális. Nekem nem az, de ki hogy szokja meg… A ferdeszemű csaj most viszont nem sminkelt, hanem a csipákat szedte ki a szeme sarkából, majd a gyönyörű hófehér arcbőrén kereste a nem létező mitesszereket, és ott állva elkezdte kinyomkodni fél kézzel. Majdnem elhánytam magamat. Majd, miután végzett, a másikon is elkezdte ezt a tevékenységet. Undorító volt….  na, az ilyenek tudnak a végtelenségig kiborítani.

a dalai láma

Pesten járt a dalai láma. Szörnyű, hogy én meg pont itt vagyok a világ másik végén.

Ez a gondolata nagyon megfogott:

"nem lehet mindenki keresztény, muszlim, vagy buddhista", a vallásoknak meg kell tanulniuk egymás mellett élniük, "ne békétlenkedjenek, ez a fő cél", hogy hatékonyabban segíthessék az embereket a boldogság keresésében. Szélsőséges bajkeverők mindig is voltak a vallások között, de szerinte ezekre nem szabad odafigyelni. "

egyetértek.

kedvencem...

ma nem volt jó napom, sőt...ma ki sem szabadott volna mozdulnunk otthonról.....vannak ilyen napok, amikor SEMMI nem sikerül. Most megsütöm a husikat amiket vettünk, és egy film mellett elfogyasztjuk őket...a nap fénypontja lesz...

Terhesség, cigi, és lábgyilkosok

Tegnap este bementünk a „központba” mert dolgunk volt. A vasúton beszéltük meg C-vel a találkozót. Szokás szerint hamarabb érkeztem, és addig is, amíg nem érkezett  C, addig én megittam egy rumoskólát, meg elszívtam néhány cigit….na persze, álmomban. NO alkohol NO cigi. Valahol itt kezdődik az anyává válás, hogy képes vagy lemondani önző szokásaidról. Én, amikor megláttam Egyharmadot a monitoron, és látni lehetett, ahogy szélsebesen dobog a szívecskéje, én ott elvesztem. Szertartásszerűen, színpadiasan, méltó módon akartam elszívni az utolsó cigit, de nem voltam képes rá. Akkora hatással volt rám a bennem lévő minimanó, hogy egyszerűen nem ment. Tizenöt évig dohányoztam. Sokan egy fikarcnyi esélyt sem adtak nekem, amikor azt mondtam, hogyha terhes leszek, leállok….nem hittek nekem. De így lett. Minden probléma nélkül, egyik napról a másikra letettem a cigit, és az óta eltelt már 4 hónap. Hiányzik. hogyne hiányozna. De tudom, hogy nem lehet. Majd….hosszú még az élet…. Az anyaság, a szülői lét az nem kiváltság, hanem feladatok, és persze hatalmas élmények  meg nem szűnő láncolata. Nem tudom, hogy én milyen szülő leszek, majd az idő mutatja meg, de igyekszem nem elrontani már az elején. Nem is értem azokat az anyukákat, akik nem tudják letenni a dohányárut addig, amíg terhesek, és szoptatnak. Az ilyen anyukajelölteket betenném egy 2*2 méteres helyiségbe, és folyamatosan csöveken keresztül nyomnám be a cigi füstöt. Levegőt nem nyomnék be, majd a füstből kihalássza magának a nem létező oxigén molekulákat. Mert körülbelül így fuldokol a gyerek az anyában, amikor az rágyújt. Hiszen neki nincs semmi és senki más, ami az élethez szükséges anyagot adná, mint az anya szervezete. Ha az anya cigizik, akkor a baba is hozzájut, ha az anya alkoholt iszik, akkor a baba is megérzi. Úgyhogy nagyon meg kell gondolni, hogy mit teszünk és mit nem. Persze olyan elvakult kismama sem akarok lenni, aki egész nap fekszik, nem csinál semmit azzal a felkiáltással, hogy TERHES VAGYOK. Azt sem tudom megérteni, aki ugráltat mindenkit maga körül, mert ő most pont ezt vagy azt kívánt meg….meg kettő helyett eszik… Én a magam módján lazázok. Nem akarok sem elvakult, sem leszarom típus lenni. Nem rohanok dokihoz, hogyha beleszúr az oldalam, de odafigyelek a jelekre, és megpróbálok minél egészségesebben élni.  Igyekszem a hormonális változásokkal együtt járó hangulatváltozásaimat nem a barátokon és C-n levezetni.  Nem érdekel, mit ehetek és mit nem. A szervezet úgyis megmondja, hogy kell e neki vagy sem. Az elején szedtem a folsavat, meg a bébivitamint, de abbahagytam, mert mondta a szervezetem, hogy köszi, nem kell. Most magnéziumot, B6-ot, és kalciumot szedek. Az első kettő nekem kell, hogy ne görcsöljek, a harmadik, Egyharmad (aki valójában már kétharmad) tökéletesen egészséges vázszerkezetéhez kell.

Az első négy hónapot végighánytam. De nagyon durván. Émelyegtem, hánytam. Napi feladatom volt. Amikor éhes lettem, abban a pillanatban hányingerem keletkezett, és rögtön hánytam is, majd mintha semmi sem történt volna leültem az asztalhoz és ettem. Hetekig úgy főztem, hogy elkezdtem főzni, majd lehúztam a tűzhelyről az edényt, elszaladtam hányni, majd visszamentem és folytattam.  Már rettegtem attól, hogy éhes legyek, mert az hányást eredményezett. A magnézium és a B6 sokat segített ebben. Nehezen szántam rá magamat hogy szedjem, de megérte. Néhány hét alatt gyakorlatilag négy hónap szenvedése múlt el. Azóta is szedem.

Ahogy vártam a vasúton, figyeltem az embereket. Már régóta tényleg hatalmas érdeklődéssel nézem itt a lányokat, akik hihetetlen 10-15 cm-es tűsarkú cipőkben tipegnek, mint a kiskacsák. Látszik rajtuk, hogy fáj a lábuk, alig bírnak menni, de hordják ezeket a lábgyilkosokat. C-vel időnként közösen keressük ezeket a kacsalányokat, és halálra nevetjük magunkat rajtuk. Mert itt a nők attól érzik nőiesnek magukat, hogy szoknyát, vagy mini ruhát hordanak, és magas sarkú cipőt. Más a kultúra, mások a szokások. Itt Sydney-be teljesen megszokott, hogy aki már nem bír menni ezekben a cipőkben, azok mezítláb folytatják az útjukat. Igaz, 16 fok van, én megfagytam már kabátban, és pulcsiban, és nadrágban, de a lányok egy szál semmiben mezítláb próbálnak eljutni egyik szórakozóhelyről a másikba. Nem hiszem el, hogy nem fáznak meg, vagy a veséjük nem érzi meg a hideg földet. A másik, hogy tényleg látszik rajtuk, hogy szenvednek ezekben a divatcipőkben, de akkor minek hordják? Járni sem tudnak benne, és a mozgásuk inkább mosolyognivaló, mint szexi. De akkor minek erőltetik? Nem érzik, hogy nevetségessé válnak? Itthon ha ezek végiglejtenének ezekkel a mozgásokkal az utcán, mindenki kinevetné őket. Megjelent egy csoport koreai lány, akik természetesen nagyokat viháncolva mini ruhában voltak, és ezekben a cipőkben totyogtak. Szánalommal néztem rájuk, hiszen olyan buták. Minek szenvednek? Értem én, hogy itt ez a szokás, de miért?????????

        

a kínai bolt

Most jöttem meg  éppen a szokásos heti nagybevásárlásból. Mindig jól felhúzom magamat közben, aztán kimorgom magamat, és megy tovább az élet. Semmi sem változik. Ami itt van bevásárlóközpont  a szállodától nagyon nagyon  lassú sétával 5 percnyire, az inkább a turistáknak szól. Ruhák, szuvenírek, rengeteg édesség és gyorsétkezde van. Egy bolt van, de az még Pesten,  a körúti lehúzós non stop- ot is veri árképzésben. Ami normál boltban 1 dollár, az itt legalább 10. És akkor még nem is mondtam sokat. Ezért kénytelen vagyok villamosra pattanni, és a kettő megállóval arrébb található Paddy’s Market-be vásárolni. A hatalmas bevásárlóközpont alján van egy hatalmas piac. Van itt minden, zöldségtől kezdve az óraelemig minden. Semmiben nem különbözik az otthoni kínai piactól (ez konkrétan az), csak hihetetlen drága. Én még ennyire drága várost még soha nem láttam, pedig tényleg van összehasonlítási alapom. Az élelmiszer bolt az emeleten van, természetesen kínai. Az eladók nem beszélnek angolul, mert minek is az????? , ha kérdezel valamit kétségbeesve menekülnek. Természetesen mindenki, aki nyelvet tanul annak van egy akcentusa, de mindenhol értik az enyémet, csak itt nem. Pedig nem használok bonyolult szerkezetet, vagy különleges igeidőket.  

A boltban minden van, ami csak kell. Főleg kínai termék. Jó néhányszor már végigcaplattam a sorok között, hogy megértsem, mi hol van, mert a legtöbb terméken csak kínaiul van ráírva mi is az. Ismerd meg boltunkat J lehetne ez a mottójuk.  De ma már rutinosan mozgok. Igaz mindig van felfedeznivaló új termék, de már nem kell egy mézért körberohanni újra minden sort.  Vettem mangót. Nagyon szeretjük C-vel. Igaz, így még egybe, magát a gyümölcsöt, soha nem vettem, de mikor, ha nem most? Mondjuk ez is egy vagyon volt, de ki kell próbálni. Tényleg hihetetlen dolgokat árulnak itt. Azon gondolkodom már két hete, hogy a múltkor iszonyat mennyiségű ajándékot vettem és vittem haza, de most elég. Se időm, se pénzem. Nem vagyok én jótékonysági intézmény! Azt találtam ki, hogy mindenkinek viszek valami jó olcsó kínai teát, amin egy angol szó sincs. Na azt igyátok!!!!! A gyerekeknek olyan édességet, amit még soha nem láttak. Nővéremnek szánom a legnagyobb meglepetést, szárított minihalakat viszek neki (tényleg gusztustalanul néznek ki, ahogy az üveges szemeikkel kimerevedve bámulnak rád a zacsiból). Szerintem értékelni fogja a humoromat, és lesz min borzongani legalább két hétig. Addig úgysem dobja ki.

Szóval bevásároltam. tojás, magyar!!!!!! szalámi (nem pick), müzli, laktózmentes tej, gyümik…..rengeteg mindent vettem. Most még otthon éjjel fél4 van,mindenki alszik. Nagyon sok ez a 8 óra időeltolódás. megírtam a leveleimet, mire felkelnek, már ott is dörömbölnek a levelezőrendszerben….

…..még írni akartam a villamosról. Van jegykezelő!!!!!!!!!Nem viccelek. Ott tudod megvenni a jegyedet a villamoson. Zónák vannak, azokon belül egységes az ár. Na, most nekem ez a két megálló oda- vissza majdnem 1000 Ft-ba kerül. Drága. És minden megállóban csilingel, és villog a vezető, mert itt fő a biztonság…hihetetlen. Mintha visszamennék az időben.  Most olvasom Füst Milántól a feleségem történetét. Ott érzem, ahogy visszarepülök az időben. De itt is, amikor felszállok rájuk….

és elindul az útjára

C már évek óta felveti időnként nekem az ötletet, hogy írjak blogot. Biztos unja már, hogy hazajön este fáradtan a munkából, én meg folyamatosan beszélek hozzá megállás nélkül. - Annyira nem vagyok érdekes. Szerintem halálra unnák az emberek, mert nem tudok minden nap valami újat mondani, ami értékes, informatív és érdeklődésre tarthat számot. - vetettem el....
Ma döntöttem, és belevágok. Nem tudom mi fog kisülni belőle, lehet, hogy rajtam kívül senki sem fogja olvasni, de megpróbálom. Ha még karácsonykor is létezni fogok, akkor magamnak is tudtam újat mutatni. Addig még nagyon nagyon sok idő van. Hát vágjunk bele:

Jelenleg Sydney-be tartózkodom. Már nem sokáig, mert három hét múlva C munkája itt véget ér, és repülünk haza. Már nagyon várom. Bár a város, az ország fantasztikus, de nem lenne a választott hazám. Hazafelé 31 órás lesz a repülőutunk. Már  a gondolat is elborzaszt, mert ezt majd nagy hassal, öthónapos terhesen kell végigülnöm. Tudom, én választottam, teljesen tisztába voltam vele, amikor hazamentünk Magyarországra, a vizsgálatokra, és úgy döntöttünk, hogy még én is visszajövök a maradék másfél hónapra, hogy mi vár rám. Tehát, ha rosszul  mértem fel a helyzet nehézségét, akkor csak a saját fejemet verhetem be a falba, hogy hogy lehettem ekkora hülye.
Ma végre kisütött a nap, és nem szakad az eső. Persze én nem sírhatok, mert otthon Pesten mindenki didereg a hideg –egyenlőre fűtés nélküli- lakásában, itt meg elkezdődött a tavasz. Hát furcsán néztek rám, amikor írtam júniusban, hogy meghalok, megfagyok, nem elég vastag a kabátom, 12 fok van este, otthon meg a 36 fokban szuszogtak. Hihetetlen volt. Túléltük, de a lelkünknek nem tett jót ez a nyári tél. Kimaradt a nyár a 2010-es évünkből. Elkeserítő. Na de jövőre!!!!

Most állítom össze a második könyvemet, ezzel foglalkozom minden nap. Először az apáink bűnét akartam kivesézni novellás kötet formájában, de úgy döntöttem, hogy inkább megírom az utazásainkat. Mikor valahova megérkezünk, én elkezdem a barátoknak, családnak írni a benyomásaimat, az érzéseimet, útinaplót vezetek. Mindenki olvassa, ha nem küldöm, követeli. Ennek persze örülök, de most akkor kicsit egyszerűsítek az életemen, mert itt fogja mindenki olvasni, amit írok, és nem kell ezerfele szétküldenem…..
Most megint tűzriadó gyakorlat van a szállodában ahol lakunk. Minden héten van két nap gyakorlatozás. Gyűlölöm. Azt mondta megint a pasi a hangosbemondóba, ami itt zeng az előszobába, hogy a gyakorlat alatt menjünk le  a kertbe. Na persze.  De most legalább nem 9 órakor kezdték, hanem délután kettőkor. Fejlődnek. De akkor sem értem, miért kell minden héten kétszer gyakorlatozni??????? Megmondaná valaki hogy ez mire jó?

Remélem, jól fogod érezni majd magadat olvasás közben. Szép napot kívánok,

Teteking