2015. november 21., szombat

kiegészítés

holnap ha hazaérünk akkor felszedjük Tökit, majd felhívom az albérlőt. hétfőn reggel 9re már az ügyvédnél kell lennem, majd átautózni a város másik végébe, hogy találkozzak a bankfiókigazgatóval, majd elméletileg szerdán utalnak, és akkor ha minden igaz, akkor mienk lesz a lakás, amiért már egy jó ideje harcolunk.

üdv windsor

hát erre nem számítottam. 13án pénteken bekocogtunk a földhivatalba. 3 ügyintéző három fajta információt mond. sebaj, segítenek. azért kaptunk telószámokat, hogy szerdán érdeklődjünk, mert csütörtökön bankkal szerződünk, és a tulajdoni lap még nem tiszta. kedden elértem az ügyiratkezelő hölgyet, aki hála segített, és néhány lécci légycci könyörgöm szóra megígérte hogy megteszi amit meg tud tenni, de ígéretet nem tud tenni...szerda újabb telefon, és megkaptam a hírt, hogy jeahhhh a tulajdoni lap clear. jupppi. Csütörtökön 7kor beültünk az autóba, és Törpével, aki már múlt szombat óta beteg volt, elindultunk szerződni a bankkal. 4 óra múlva jöttünk el, úgy, hogy hibás a szerződés, de no para, majd hétfőn a maradék papírral együtt....és utalják a pénzt. csütörtökön beszélek ügyvéddel, ügyintézővel, bakfiókigazgatóval, elmentem az oviba is beszélni a Fruzsi nénivel....csak az atyaúristennel nem. Este jött Csillus, hála a drága csillusnak, és így hajnal 4kor elindultunk a reptérre. Törpi otthon Csillussal, ő vitte oviba reggel. délután pedig ment érte Katika, és nála van most is. hiányzik a tökipompos. mindig itt sertepeltél körülöttem, és most csend van. furcsa a csend. persze gyorsan megszoknám, de az ő hiányát nem tudnám megszokni.
szóval potom 40 perces késéssel megérkezett a repülőnk, Londont Luton reptérre. Egy nagyon szép autóval sofőr várt minket, és mentünk a szállodába.Újabb sokkkkkk: Szoba csak délután. bahhhh. kint vagyunk a világ végén, mit csináljak addig? bementem hát a bárba, és ittam. és netet csiholtam, és fáztam. nincs fűtés. úristen. de amúgy kedves a személyzet, értik amit mondok, amit kérdezek....nincs para. nagy nehezen bejutunk törpe szobánkba, ahol nincs fűtés. Krisznek szóltam hogy ezt neeeeee. mert így is át vagyok fagyva, ezt én nem bírom. lekocog, és kaptunk egy új szobát, nagyobbat, hidegebbet. akkor már sírva röhögtünk, hogy neeeeeee, és akkor nagy nehezen hoztak fel nekünk melegítőt. lementünk kajálni, ami kicsit sem volt jó, vagy érdekes, vagy változatos, elbújtunk egy sarokba, gyorsan megkajáltunk, majd felmentünk a szobába. úgy ahogy kellett elaludtunk, ruhástól. ma kértünk fel reggelit, amit meg is kaptunk, english breakfast jeahhhh.
krisz további agytágításon, este pedig orrfolyásosan irány a coctel party. közben írok, sírok, pirosak a körmeim, és érzem magamban a változást....újabb éledés, újabb arc, újabb mosoly....