Ez csak az én szerencsém lehet. Tegnap pont vacsit készítettem. Padlizsánt kettévágtam, majd kibeleztem. Darált húst, némi fűszert és hagymát összedinszteltem. Volt a mélyhűtőben lecsóalap, amit még két hete készítettem és tettem be. A padlizsánokat először meggrilleztem, majd beletettem a lecsót, arra a darált húst, tetejét vastagon beszórtam sajttal….hmmmm. és már ment is vissza a sütőbe. Köretként hagymás tört krumpli volt. nyam nyam. finom lett.
Visszatérve a szerencsétlenségemre, amikor éppen ezerfelé szaladtam egyszerre, mert főtt a krumpli, a padlizsán pirult a grill alatt, a húsom a hagymával szottyozódott, és egyszer csak megszólalt a tűzjelző. Gőzöm nincs, hogy miért, vagy mitől, meg a szagelszívó ezerrel szívott, és az ablak is nyitva volt. Abszolút nem volt füst a lakásban, ellentétben a múlt heti reggelink elkészültekkor. Sonkás tojást készítettem. Vaj alapon sütöttem őket, amikor is úgy döntött a borzalmas állapotban lévő teflonom, hogy elkezd füstölni. Ilyet még nem láttam. Kikaptam belőle a kaját, és vittem ki az erkélyre. Hosszú percekig eregette még magából ki a füstöt, mint egy rossz gőzmozdony. Hihetetlen volt. Akkor bezzeg nem indult be a riasztó.
Amikor rájöttem, hogy ez a borzalmas rikító hang nálunk szól, kirohantam a folyosóra, hátha kijön egy –egy szomszéd, akkor megnyugtatom őket, hogy nincs gond. De nem jöttek ki. Sőt, még a szálloda dolgozói sem jelentek meg hogy baj van e. Se telefon, se semmi. A tűzjelző, ahogy hirtelen megszólalt, úgy abba is hagyta. Felhívtam a Kriszt hogy mit csináljak, de ő is olyan tanácstalan volt, mint én. Azóta sem jött senki sem, hogy megkérdezze volt e tényleg tűz. Ebben az a legszomorúbb, hogy akkor mi a francnak sokkolnak minden héten kétszer a tűzriadó próbával. Ha most gond lett volna senki sem jött volna engem megmenteni….jó érzés ilyen biztonságban élni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése