Tegnap ettünk és ittunk egy jót utoljára itt….C hiányozni fog. Elkészítettem a búcsúcetliket, pontosan 7-et. Elhelyeztem őket mindenfele az apartmanban. Mindent összepakoltam, elpakoltam, elméletileg a táskám kevesebb, mint 23 kg. Remélem. Mert nincs kedvem szétszedni majd…de ha kell én kidobok bármit. Hosszú lesz az út hazafele.
Innen elindulok majd délután ötkor. Először van egy 8 órás út Szingapúrig, majd utána a technikai stop után repülünk még több mint 12 órát. Reggel 6körül fogunk landolni, ha minden jól megy Frankfurtba, és ott lesz a gáz, mert közel 5 óra ücsörgés lesz a terminálban. Majd onnan már csak 1,5 óra, és otthon vagyok. Remélem minden rendben lesz. Egyharmaddal megbeszéltem az utazást, egyelőre még nem feszült be. Amit most utálok, az az, hogy két táskával fogok most villamosozni, és vonatozni….sok lesz, de túlélem…ez az utolsó nagy utazásom idén. Nem is tudom, hogy lesz –e az életben ilyen hosszú repülőutam még? Szerintem nem.
Még utoljára kaptam egy szokásos tűzriadó próbát. Miért is maradna ez ki? Csak hogy soha ne felejtsem el.
Hát, viszlát Sydney. Viszlát Ausztrália. Bár nem tudtalak megszeretni, de ha te nem lettél volna, akkor nem köszönhetném meg Egyharmadot. Lehet, hogy egyszer még visszatérünk….lehet. Ha így tennénk, akkor biztos, hogy nyáron (vagyis otthon télen), hogy megismerhessük ezt az arcát is ennek a kontinensnek.
Mára ennyi. Majd ha megérkeztem, újra jelentkezem….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése