2010. szeptember 23., csütörtök

tegnapi melós nap

Melós napom volt tegnap. Hihetetlen sokat haladtam a könyvvel. Sőt, rá kellett döbbennem, hogy még öt írás hiányzik a
45-ből, és letehetem a lantot, a könyv készen áll. Meg voltam róla győződve hogy nagyobb a lemaradás. Tegnap nem volt netem, ezért egész nap csak írtam, nem zavart meg holmi politikai, vagy újabb bulvárcikk... együtt voltunk kettesben a könyvvel. Jó volt a csend.
Természetesen csütörtök révén megint 9:07 perckor a hangos bemondó zengeni kezdett, hogy tűzriadó próba van. Komolyan csak verem az asztalba a fejemet, hogy mi a fészkes fenének kell minden héten riadózniuk. Gyűlölöm. A hideg kiráz attól a légósziréna hangtól. Mintha háborúban lennénk.   
Múlt héten lementem a recepcióra, hogy beszkenneljek egy oldalt. Bár ne tettem volna. Minden kedves mosolyomat előszedtem, de lehet, hogy már csak vicsorogtam, hogy segítsenek nekem egy oldalt beszkennelni. A férfi először is elolvasta ami a lapon volt. Kénytelen voltam rászólni, hogy na ne legyél már paraszt, nem olvasni adtam oda, hanem szkennelni. Miután elolvasta az orvosi papíromat, mosolyogva közli, hogy sajnos nem tud segíteni. Mivan? Egy hihetetlen méretű szállodában nem lehet egy szkennelést elintézni? Úristen. Hol vagyok? Kedvesen mondák, hogy a szálloda földszintjén lévő internet kávézóba menjek le. Majd ott megcsinálják. Mondtam nekik, hogy onnan jövök, ma nem fognak szkennelni. Előtte ugyanis ott kezdtem a próbálkozást. Szia, be tudnád nekem ezt az egy oldalt szkennelni? A kínai csaj mosolyog, és rázza a fejét.  Kérdeztem, hogy miért nem szkennel? Megcsinálom én, semmit sem kell tennie, kifizetek bármennyit, de csak ingatta a fejét. Ma nem. Akkor b…..meg mondtam jó ízesen magyarul, ahogy fordultam ki. Nem volt túl udvarias, de már elveszett a türelmem régen. Ezek után vánszorogtam el a recepcióra. Miután rájöttek, hogy ja, az internetkávézó ma nem hajlandó dolgozni (vagy csak engem utálnak) menjek el ide a bevásárlóközpontba. De ott hova? Kérdeztem. A második emeletre. De ott hova te értelemkovács? Ez egy hatalmas bevásárlóközpont. Elején, végén, hol keressem ahol szkennelnek nekem? Azt nem tudják. Ezek után a férfi kezembe nyomott egy térképet, ahol bekarikázta a bevásárlóközpontot. Azt a helyet ahol vásárolok, eszek minden nap. Hiába magyaráztam neki, hogy ezzel most nem segített ki, mert minden nap oda járok, ő mosolyogva dugta a kezembe a térképet, ő a problémát megoldottnak tekinti. Hát ez tényleg nagy segítség volt.
Ezek után lemenjek megkérdezni, hogy miért riadóznak minden héten? Teljesen lehetetlen küldetés. (azért lehet, hogy még az elutazás előtt csak megkérdezem, mert ezt nem lehet egyszerűen megmagyarázni, ez értelmetlen. Kíváncsi vagyok, na!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése