és elindul az útjára

C már évek óta felveti időnként nekem az ötletet, hogy írjak blogot. Biztos unja már, hogy hazajön este fáradtan a munkából, én meg folyamatosan beszélek hozzá megállás nélkül. - Annyira nem vagyok érdekes. Szerintem halálra unnák az emberek, mert nem tudok minden nap valami újat mondani, ami értékes, informatív és érdeklődésre tarthat számot. - vetettem el....
Ma döntöttem, és belevágok. Nem tudom mi fog kisülni belőle, lehet, hogy rajtam kívül senki sem fogja olvasni, de megpróbálom. Ha még karácsonykor is létezni fogok, akkor magamnak is tudtam újat mutatni. Addig még nagyon nagyon sok idő van. Hát vágjunk bele:

Jelenleg Sydney-be tartózkodom. Már nem sokáig, mert három hét múlva C munkája itt véget ér, és repülünk haza. Már nagyon várom. Bár a város, az ország fantasztikus, de nem lenne a választott hazám. Hazafelé 31 órás lesz a repülőutunk. Már  a gondolat is elborzaszt, mert ezt majd nagy hassal, öthónapos terhesen kell végigülnöm. Tudom, én választottam, teljesen tisztába voltam vele, amikor hazamentünk Magyarországra, a vizsgálatokra, és úgy döntöttünk, hogy még én is visszajövök a maradék másfél hónapra, hogy mi vár rám. Tehát, ha rosszul  mértem fel a helyzet nehézségét, akkor csak a saját fejemet verhetem be a falba, hogy hogy lehettem ekkora hülye.
Ma végre kisütött a nap, és nem szakad az eső. Persze én nem sírhatok, mert otthon Pesten mindenki didereg a hideg –egyenlőre fűtés nélküli- lakásában, itt meg elkezdődött a tavasz. Hát furcsán néztek rám, amikor írtam júniusban, hogy meghalok, megfagyok, nem elég vastag a kabátom, 12 fok van este, otthon meg a 36 fokban szuszogtak. Hihetetlen volt. Túléltük, de a lelkünknek nem tett jót ez a nyári tél. Kimaradt a nyár a 2010-es évünkből. Elkeserítő. Na de jövőre!!!!

Most állítom össze a második könyvemet, ezzel foglalkozom minden nap. Először az apáink bűnét akartam kivesézni novellás kötet formájában, de úgy döntöttem, hogy inkább megírom az utazásainkat. Mikor valahova megérkezünk, én elkezdem a barátoknak, családnak írni a benyomásaimat, az érzéseimet, útinaplót vezetek. Mindenki olvassa, ha nem küldöm, követeli. Ennek persze örülök, de most akkor kicsit egyszerűsítek az életemen, mert itt fogja mindenki olvasni, amit írok, és nem kell ezerfele szétküldenem…..
Most megint tűzriadó gyakorlat van a szállodában ahol lakunk. Minden héten van két nap gyakorlatozás. Gyűlölöm. Azt mondta megint a pasi a hangosbemondóba, ami itt zeng az előszobába, hogy a gyakorlat alatt menjünk le  a kertbe. Na persze.  De most legalább nem 9 órakor kezdték, hanem délután kettőkor. Fejlődnek. De akkor sem értem, miért kell minden héten kétszer gyakorlatozni??????? Megmondaná valaki hogy ez mire jó?

Remélem, jól fogod érezni majd magadat olvasás közben. Szép napot kívánok,

Teteking