14 év nagy idő. de ha az egyik túl sokat változik, és a másik nem képes vele tartani, a közösen építgetett házat együtt felépíteni, akkor bármennyire fáj, el kell engedni. túl kevés ez a néhány évtized a földi létünkben ahhoz, hogy boldogtalanok legyünk. ha valaki nem tisztel, ha valaki képes arra, hogy becsapjon, akkor el kell küldeni....
túlságosan is kapcsolatfüggővé váltunk. az internet is erre erősít rá. csak egy gombnyomás, és máris mindent tudok, látok, megosztom a világgal. Függünk az információktól, azt gondoljuk, hogy együtt kell a világgal léteznünk, pörögni, és mindent meglátni, megtudni, megérteni....de az információhegyek egyszer csak nyomasztóvá válnak. nem vagy képes mindent befogadni, és soha nem éred el a hegy tetejét...
a párkapcsolatfüggésben élő emberek képtelenek arra, hogy egyedül legyenek. mindig kell nekik a megerősítés, a szabadság mámorító érzése, és ha szorul a hurok, akkor menekülnek egy újabb és újabb kapcsolatba. de valójában nem is az aktuális párjukat szeretik, hanem kergetnek egyfajta illúziót, egy saját maguk értékrendje alapján felépített virtuális világban akarnak lángolni....de a szerelem elmúlik, hiszen évekig, évtizedekig nem lehet lángolni, és ezek az emberek a láng alábbhagyása után mennek egy másik kapcsolatba, és újra kezdődik az egész körforgás. soha nem lesznek képesek megállni....
ez ma a világ. felgyorsultunk. gyerekkoromban izgatottan vártam a postást minden nap, mert leveleztem. barátnőkkel, és barátokkal. megírtuk a levelet kézzel, elmentünk a postára, és vártunk...ma csak egy kattintás. de ez hova vezet? most kattintok, és elmegyek aludni, mert fél12 van, és az információkból mára elegem van. katt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése