szeretem a hajnalokat...de ezt a hajnalt nem. el akarom felejteni. ki akarom törölni mindazt amit láttam. reggel megnyitottam a leveles ládámat, és láttam, hogy Katika küldött egy emailt. subject: na ez durva, szösszenetek. gondoltam, hogy küld nekem valami érdekeset amit látott a neten, mint ahogy szoktuk egymásnak, de amint megnyitottam a levelet kipattantak a szemeim a helyükről. basszus. Karcsi levelezése volt benne, amit a lánnyal leveleztek, és még leveleznek, azzal a lánnyal, aki előtt lebukott, és akivel lebukott Katika előtt. undorító szerelmes szavak voltak, amiket a Katika amikor olvasta már csak csendben sírt. mert már lassan azt is elfelejtette, mert már a könnyek is elfogytak ebbe a bánatba. A lényeg, hogy Karcsi új életet akar kezdeni a lánnyal, csak éppen ezt a dumát nyomja Katikának is itthon. hányok. holnap találkozok a Katikával, és próbálom felkészíteni a végre. mert ennek itt vége. aki ilyeneket ír, az nem érdemli meg a gyerekét, hogy valaki otthon várja, szeresse, több mint 12 éve. ennek itt vége. nincs tovább.
esik az eső. hideg van. de megszületett Zsófika, és ma este viszem az embert tejfakasztóra. mi meg megyünk síelni. bahhhhh. nem könnyű. most nehéz a lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése