...kicsi, háromfős (remélhetőleg majd még bővül) családom élelmezése nem kis fejtörést okoz . a 2,5 éves annyit mond ha megkérdezem mit akarsz enni: kakajóóóó, túrórudi, palacsinta. A férjem, ha egyáltalán meghallja, akkor megvonja a vállát: nekem mindegy. Aztán a mindegyből kisütök valamit, ami tuti hogy nem fog tetszeni, mert most éppen nem eszek krumplit...(mióta nem eszel krumplit? hápogok. ma óta. egészségtelen. jaaaaaaa. oké. akkor ez még belefér) ..vagy ez nem olyan mint anyukámé...vagy ez túlfőtt, kemény, nem jóóóóóóóóóó...persze emberem is napról napra jobban gyarapodik, de nem baj, a tény szerinte hogy szarul főzök. mondhatnám, hogy menj a nemmondomhova, de 15 éve élek vele, ismerem mint a tenyeremet. felvonom a vállamat, magamban leanyázom, mosolygok, és megyek tovább. a mosoly sokat segít. Ma reggel is kelt ez a gyönyörű Csörke, fél7kor. befekszem mellé az ágyába, még jó hogy ilyen kicsi vagyok, az ágya meg nagy....és ébredezünk fél órát. Elénekli nekem az ébresztő dalt, mert anya is ezzel kelt minden nap. ragyog a boldogságtól, ő kialudta magát, én nem...de nem baj, a vasárnap kezdődik.
irány a mikró, ahol neki kakajót készítek, magamnak kávét. még látni nem látok, de lassan....lassan...bekacsolom a Csörinek a mesét, és miközben megissza a kakajóját, én a kávéval próbálok életbe maradni. fél óra kell.de az élet nem áll meg, már gondolkodok mit főzzek ebédre. Ír krumplileves lesz....minden alapanyag megvan? hát persze, a konyhám felszerelt (pedig ugye szarul főzök), a hűtő tele van. Holnap lesz K 37. szülinapja. Veszek neki egy jazz cd-t, meg egy elektromos fogkefét, meg csinálok neki kókuszos kekszet, amihez holnap még veszek négy anyósnyelvet (fúúú, na ezt tényleg útálom, de ő meg imádja), telenyomom tejszínhabbal, és jöhet a gyertyafújás. Idén nem veszek tortát, mert okulva a tavalyi évből, amikor 3 laktózos szelet torta eredménye 4 nap tömény fetrengés: hányás, hasmenés, fájdalom. igaz fogytam vagy 5 kilót, de idén tényleg tanulok belőle.
szóval ma reggel kinyitom a laptopomat, és keresek receptet a neten. hümmögök hammogok...keresgélek. és belebotlottam, amit még nem láttam. egy receptes blog, ahol k..va nagy betűkkel ki van írva, hogy :Fotóimat és egyéb írásaimat sem részben, sem egészben, előzetes írásbeli engedélyem nélkül felhasználni, átalakítani, terjeszteni NEM LEHET!
Ha valakinél felismerem a jogtalanul eltulajdonított fotóimat, írásaimat, az jogi következményekre számíthat!
Huuuuuuha ez egy nyolcadrangú 1980673-dik weboldal, ami recepteket közöl. tele van velük a net. Természetesen az én és sorstársaim nagy örömére. mert főzni szeretünk, vagy kell, és ez segítő mankót nyújt nekünk. Éljen a net...a háziasszonyok. de fenyegetni? ugyanmár. Ha azt mondanám, hogy olyan különlegességek lennének az oldalán, amit a sztárséfek is lekoppintannák, akkor oké, de most ki fog lopni???? egy brassói aprópecsenye receptet, ami amikor a google-ba beírom, akkor 45700 találatot dob ki kapásból? most miről is beszélünk? mondjuk ki. Szeretünk főzni, mert valamilyen szinten az művészet. Szeretünk szépet készíteni mert alaptermészetünknél fogva ilyenek vagyunk. Szeretjük bezsebelni a dicséreteket...hát persze, és szeretjük azt hinni, hogy jobban és szebben főzünk, mint a szomszéd, mint a barátnőink...és ezt meg is osztom mindenkivel a neten, még egy kis extra dicséret bezsebelése mellett...és lelkesen fényképezzük a kajákat, előkerül a nagymami által vett nem használt zsolnai készlet...hogy a fotókon jobban mutasson....szóval ez egy folyamat. és megértem, átérzem. mert én is baromi jól főzök, tökéletes vagyok. és még jó anya is, mert most abbahagyom az írást, és megyek játszani a leszegzett fejű kisfiammal...hogy ő is boldog legyen. ...folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése