remény

a remény éltet minket. hogy a holnap jobb lesz. hogy talán a mindennapok monotómiáját megtöri valami. Nem tudjuk mi, csak történjen valami. valami ami mosolyt csal az arcunkra, valami ami érzéseket csikar ki belőlünk. de általában nem érkezik semmi jel, s este amikor lefekszünk újra hinni akarunk, hogy a holnap jobb lesz. de teszünk érte bármit, hogy megtörjük ezt a sablon életet? nem. félünk. szorongunk. vágyuk, vágyakozunk, álmodozunk,de nem teszünk semmit. akkor mitől változna bármi? minél öregebb vagy, minél többször törölte beléd az élet a cipőjét annál jobban visszariadsz a változástól. mert bár kecsegtet ezer jóval, de nem látod merre tovább, ami most szépnek tűnik. az lehet hogy az idő elteltével még rosszabb lesz...ismeretlenbe már egy kor után nem ugrunk. komótosan megfontoljuk minden döntésünket. csalfa vak remények után már nem megyünk. marad a remény. hogy lesz valaki, aki meglát, érez, megfogja a kezemet és azt mondja, ne félj.