hát most így visszanézve kicsit másként látja az ember a múltat, az elmúlt hetek eseményeit. megváltoztatni nem tudom, de nem is baj. tanulságos, de nagyon.
május 21 volt a műtét napja. előtte való héten pénteken már köhögöt, szombaton és vasárnap már fulladt. szuper anyuként nem vittem a balatonra asztma sprét, ezért vasárnap este kezdett jobban lenni, miután hazaértünk Balatonról.
hétfő orrfolyás, kedd nincs orrfolyás, a gyerek egyre jobban van, szerdán fosás.
kedd vérvétel, mindenki megismerte a gyermekem hangját az egész kórházban:-( szerda anesztes doktornő. Mikor kell kakálnia a gyerekemnek? hát a vizsgálat alatt. gyerek fel, mosdóba ki, kaka megvan, gyerek visszavisz. anesztes és kaka egyszerre kipipálva.
csütörtök reggel beteg gyerekek között ülve vártuk a bejutást. már nem lehetett enni és inni. vártunk. papírokat töltöttünk. feljutottunk a szobánkba. Pont azt a szobát és ágyat kaptuk mint 3 évvel ezelőtt. vicces. anesztes jóképű doki jön, hallgatja törpét, csóválja a fejét, kérdez, sokat. aggódik. fél hogy a törpe hogy reagál majd az altatásra. jön, megy, visszajön, és kimondja: vágjunk bele, ez nem lesz jobb. ez nem bakteriális köhögés, hanem asztmatikus. ok.
délután kettő: törpit beviszem a műtőig, vele megy kroki is. mi elmegyünk a büfébe, enyhén szólva is idegesek vagyunk. megvolt a műtét. semmi sem alakult ahogy mi gondoltuk. A műtét előtt kapott algoflexet, amit még soha nem használtunk, és mikor elkezdődött a műtét allergiás sokkot kapott a gyerek, amire összeomlott a tüdeje. összekapta az asznesztes, aki tudta hogy törpe asztmás, meg is hallgatta elötte, készült, hogy lehet hogy gáz lesz. hát lett is. a műtét után mivel elkezdett lélegezni a nagy csomó szteroidtól, csak oxigént kapott, nem rakták intenzívre. ez volt délután. aludt, fájt neki, én meg ültem mellette.
minden oké.....éjjel fél12kor elkezdett ömleni a vér a szájából. majd a vérzéscsillapítótól felment a vérnyomása, és félő volt tachidariás lesz. aztán elkezdett hányni, 5 ször. félre kellett tenni a hányást, hogy reggel megnézze a doki, és gyakorlatilag minden hányásos tálat telenyomtunk.elfogyott. meg az ágyat, meg a ruhát...hajnal fél5kor hívták a mi dokinkat, hogy jöjjön mert gáz van. bennmaradtunk. infúzió, fájdalomcsillapító. közben valami végigcsípte, ugyhogy azon tanakodtak, ez valami újabb alllergiás roham. mondtam nem, higyjék el csak csípés. de hát törpének bedagad. aztán mielött szombaton hazajöttünk volna, egy doktornőnek álcázott nő megnézte a torkát, és azt mondta: én írnék fel neki köptetőt. MIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIVAN? mert köhög. mivan? az asztma. barom.
hazajöttünk.
egész nap aludt, fájt neki, sírt, folyt a takony az orrából...nagyon nehéz volt. főleg neki. belázasodott, ha nem megy le akkor vissza kell menni a kórházba.másnap privátba megvizsgálta a doktornő, már beszéltem vele elötte telefonon. mondta h ír fel neki antibiotikumot, mert felülfertőzi a felgyülemlett takony a friss sebet. szóval egy mini hős, és hiszti nélkül viseli a fájdalmat. hát nem vagyok túl nyugodt...de elmúlik ez is, és csak egy rossz emlék marad...remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése