A
MŰ
Feszültség:
Dübörgő késztetés –
gondolat cikázás
És a kéz elindul…
Árnyak, késztető vágyak
Vonalak, forró álmok:
Lüktető életjelek.
Ébredés:
Hajnali vörös sikoly,
Befesti a láthatatlan
jövőt
Majd lassan áthatolja a
valót;
Szétrombolja a két dimenziót.
Létezés:
Maszat áztatta
pillanatok,
Színek, árnyak,
vonalak.
A művész lett a kép:
Egybeolvadtak.
A szétrombolhatatlan:
Jelen és jövő.
Elválni már nem lehet,
Egymásnak adták az
életet.
Szemek égetik át a
lelkedet.
Formák húzódnak át a
szíveden.
Kék napsugár – Mosolygó
fájdalom
Érezz – Érezd!
Csak neked, csak hozzád
szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése