minden elmúlt. A húsvét, a betegségem. igen, igen, a betegségem. mert mandulagyulladást kaptam húsvét előtt. ezzel nem is lett volna gond, de valami olyan vírust cupákoltam be, ami majd 40 fokos lázat generált. Emberem mondta, hogy menjek be a szobába, és aludjak, mert elég rongyul nézek ki. 4 órán keresztül 2 takaró alatt vacogtam. szörnyű volt. ezek után mondtam, ennek fele sem tréfa, irány az ügyelet. csak egy 50es férfi volt előttem, aki infarktus gyanúval már 2,5 órát várt. basszus. én is beálltam a sorba,és vártunk. kb 1 óra múlva visszajött a doki. isten látja lelkemet, de amikor megláttam a dokit összeomlottam. egy kb 70 éves bácsi volt, aki a kulcslyukat sem találta el, csak sokadik próbálkozásra. úristen. ez a doki? nem egy fiatal jóképű dokira gondoltam, de legalább ne egy nyugdíjas kor utáni bácsi vizsgáljon meg. Mikor megjött, akkor mindenkit megkérdezett mi a baj, a felét már kapásból átirányították máshova. Mi maradtunk, hárman, én ketteske. ember gyerekkel autóban ült kint, és mesét néztek.
a doki kérdezi egyeskétől:
-mi a baja?
- fáj a szívem.
- mióta?
- 11 óta (akkor kb 6 volt)
doki ránéz az órájára, és hangosan közölte.- Gizike rakja rá a gépre, én meg kimegyek cigizni.
hogymivan? nemár. a pasi persze bekerült a kórházba, és én ketteske bemehettem az öreg bácsihoz.
megnézte a mandulámat, meg rátette a homlokomra a kezét. ennyi volt a vizsgálat. Gizike beadott egy kurva nagy lázcsillapító injekciót, felírtak antibiotikumot. ennyi. túléltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése