hát újra itt. úgy pörögtek a napok…már 2012 van. a napok meg csak pörögnek mint a homokórában a homokszemek. a forró borok finomak voltak…karácsonyra minden megrendelt ajándék megjöttJ sőt, a könyv is amiben megjelentem én is. A címe életgyümölcsök. jó érzés volt ott látni benne a nevemet. igen, büszke vagyok rá.
A nővéremmel kibékültünk. sokat beszéltünk, sok mindent átbeszéltünk. szeretem őt, nem érti meg csak mások vagyunk. Ő úgy él, én így élek. én tisztelem, ő nem. na mindegy, fő hogy szeret. kellett egy hosszú beszélgetés a férjével, sok mindent elmondott…
a karácsonyról annyit mondanék, hogy 24én takarítottam, Krisz főzött, és mire estére feldíszítettük a fát Csörke kidőlt. Így másnap kapta meg az ajándékokat. Kis lüketojásJ
másnap jött a Zita és a Marci, áthozták a Nagymamit. Olyan boldog volt. és én is, mert fontosak vagyunk neki.
Andiákhoz másnap mentünk. találkozás Anyósékkal. Nem értette miért sír a gyerek. Na miért is? mert talán nem ismeri. szörnyű volt, de túléltük.
Voltunk Bé és családjánál, meg S és családjánál, és 30án lementünk Szegedre. Ott Melindáék megvendégeltek minket, majd átmentünk Atusékhoz, és ott voltunk szilveszterkor is. Pesten Sz-ék tartottak bulit, és nem értette senki, miért mentünk le Szegedre….miért? mert nyugalmat kaptunk. Mert jó volt. mert beszélgettünk, meg jókat ettünk. ennyi. ők is a barátaink. A kislányaik szétszedték Csőrt…édesek voltak. Jó volt látni.
3án indult ki Krisz, én meg 4én. Olyan édes volt Karcsi, mert kivitt a reptérre. kurva sok csomagom volt.
Az utunk pocsék volt. Nagyon sok gyerekes utazott amivel nincs probléma, csak aki nem tudja megnyugtatni a gyerekét és hagyja hogy 2,5 órán keresztül üvöltsön....na az bosszantó. Volt 2 kisgyerek aki felváltva üvöltött. a rutinos anyukák felkészülve vágtak neki az útnak, és ők is néztek, hogy miért nem nyugszik meg az a két gyerek. Ugyanis Csőr nem bírja ha sírnak mellette, és amikor felébredt és hallotta a sírást ő is rákezdett. 3 dal után amit az én fars hangommal énekeltem újra megnyugodott...és ez így ment végig. egy édes kis indiai kislány odavitte neki a palmtop-ját, és játszani akart velük, de semmi javulást nem hozott. Két viharzónán is keresztülmentünk, és a landolás is szelesre sikerült. Kiderült, hogy a babakocsi az a szalagon lesz. Így a hátizsák, laptoptáska, egy zacsi Csörke cuccaival a kezemben, másik karomon Csőr, és irány a repülőtér másik vége. hát szidtam magamban mindenkit, főleg magamat, de menni kellett. a szerencsém az volt, hogy szintén kisgyerekes magyar család felajánlotta, hogy leveszik a szalagról a táskákat, és a babakocsit. áááááááááááááááh.....utána elöl a gyerek babakocsiba, mögöttem a kocsit húzva-tolva mentem mentem kifelé. Amikor Krisz meglátott átugrotta az elkerítő kordont, és rohant értünk. azóta az oldalam úgy fáj, hogy majd megzakkanok....remélem nem kaptam sérvet. a szél orkánerejű volt, és szakadt az eső....de megérkeztünk....hát ezt nem szeretném megismételni.
Azóta már süt a nap, a szél Magyarország felé vette az irányt....a város poros, nyugodt, és minden változatlan. voltunk boltba is, és ma is megyünk bevásárolni....mert tegnap is cipekedtem, de ma már nem, majd hétvégén elmegyünk a Tesco-ba.
A manager csajnak hoztam magyar édességet. Pilóta kekszet, meg győri édest. Imádja. mi is:-)
Csőri két napja próbálja kipihenni magát. remélem sikerül neki. hát hirtelen ennyi.:-)
szép napot mindenkinek...BUÉK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése