egy barátom nagyon szomorú. Hosszú története van, a karakterek betöltenék az egész internetet. Hosszú és fájdalmas a történet. A fiú mindent ígér. Biztonság, család, gyerekek, szerelem. Eltelt néhány hónap, és a fiú kidobja. Már mindent tagad, és a tisztességes elválás helyett csak a hazugságok áradata marad. Mert hazudott. Mindenben. Miközben a barátom tervezte a szép jövőt, addig a fiú félrelépett. Megbocsájtható? Nem. de nem is egyel, hanem sokkal. értjük ezt? nem. Ő sem érti. De a fiú sem.
megfognám a kezét, de 2000 km-re vagyok tőle. próbálom vigasztalni, szeméről letörölni a könnyeket, de nehéz. Messze vagyok most. pedig szüksége lenne rám.
nem is értem, hogy miért ígérnek az emberek olyat, amit tudnak, hogy nem fognak betartani? és ha mégis megtették, akkor miért nem állnak oda az ember elé, hogy tévedtem, ezt elb...tam. Miért nem gerincesek az emberek? miért keresik a pillanatnyi hazug mámort, miközben valakik szerelemmel várnak rá otthon? Miért egyszerűbb elfordítani a fejünket a gondoktól, miközben azok ugyanúgy ott maradnak. Időnyerés? tévedés.
sajnos nem egyedi eset, de ez a lavina évtizedes barátságokat söpör el. A hazugságok mindig kiderülnek. Előbb vagy utóbb. Mert MINDIG KIDERÜL. nekünk hazudott? nem, önmagának. Mert a barát azért van, hogy erősebbé tegyen minket. Ha nem is tud megoldást, de egy jó szóra mindig ott van. ha fájdalom ér akkor megfogja a kezünket. ő nem volt barát. Pont annak hazudott, akinek nem kellett volna....sajnálom. a lavina elsodor minket végleg egymástól. az ő hazugságlavinája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése