ezer éve nem írtam...lefoglalt Csőrike. Tudom, hogy mindig ezzel takaródzom, de tényleg ez van. Már eltelt 5 hónap. Hogy rohan az idő!!!! Múlt heti események igencsak felborzolták az idegeinket.
Kb 4 hete mentem a gyerekorvoshoz, hogy sípol a gyerek tüdeje. Írt fel Spiropont és útnak indított azzal a mondattal, egy kis náthába még nem halt bele senki. Eltelt 3 nap, a gyerek szürcsög, szívom ezerrel az orrát naponta többször, és még mindig sípol. Visszaviszem, hogy ez így csak nem jó, nemhogy javultunk volna, de romlottunk. Doki megvetően néz rám, hogy mit akadékoskodok. Szó szót követett, és én felemeltem a hangomat. Nem szokásom, de akkor úgy éreztem, hogy teljesen hülyének néz a doki, és a gyereknek semmi baja. Nagy nehezen felírt egy beualót a Heim Pál kórházba. KÖSZIIIIIIIIIIIIIIIII.
Heim Pál kórház rendelőintézetébe mentem Csőrivel. Ott közölték, hogy nincs osztály megjelölve, úgyhogy menjek a sürgősségire. Utoljára amikor kiderült hogy terhes lettem akkor voltam Sydney-ben sürgősségin. tiszta vészhelyzet újra. A sürgősségi recepcióján elkapott egy kedves nővérke, aki mint egy kapuőr küldte jobbra, balra, vagy visszafelé a bejárati ajtó felé a szülőket. Rögtön megvizsgálta, meghallgatta Csőrit, és már 2 perc múlva bent is voltunk a belgyógyászaton. Ott egy nagyon fiatal dokinő vizsgálta meg Csőrt, és mondta, hogy érti a sípolást, hallja, de erre nem adna semmit, mert alig hallani a tüdejében, viszont menjünk már fel a orr-fül gégészetre most. Gyermek összecsomagol, irány a második emelet. Ennyi beteg gyereket még nem láttam egyszerre. Mind fáradt, kis táskás szemű, és védelemre szorulnak. VAn persze néhány hisztigép is, de mi ezzel nem törödtünk. felvettem a karomba, és énekeltem neki...szépen halkan. Eltelt kb 5 perc, és már bent is voltunk a doktornéninél, aki egy tündér volt. megnézte Csőrt, és már jött is az ítélet, hogy mindkét füle be van gyulladva nagyon csúnyán, a mandulája piros: antibiotikum. Pufffffffffffffffffff. És ez nem gyógyulna meg magától? A doktornéni rám néz: nem, sajnos ez nem. Na ekkor éreztem először igazi dühöt a gyerekorvossal szemben, mert mennyire lenézett engem, hogy mit okoskodok egy kis nátha miatt, és tessék. Nem is nátha. JÓ, gyógyszer felír, egy hét múlva újra itt.
Egy hét múlva újra orr- fül gégészet, egy nagyon bunkó doktornénivel. Éppen hogy csak el nem küldött a fenébe. Na mindegy, hála gyermek meggyógyulva, újra a régi. Igen, de még mindig sípol a tüdeje. vajon miért? ekkor új beutaló, leküldött újra a belgyógyászatra, ahonnan egy hete indultunk. Belgyógyászaton ismét kedves fiatal dokicsaj, aki először nem hallja sztetoszkóppal a sípolást, de utána meghallotta, és rövid tanakodás után elküldött minket mellkas röntgenre.
Hát a röntgen az különösen érdekes 5 hónaposan. Rá kell adni egy speciális rugdalódzót, majd a gyereket ennek segítségével fellógatják, kezecskéit kikötik, majd anyuka megfogja a lábát, és a fejét. Csíííííííííííííííííííízzzzzzzzzzzzzzzz. kész vagyunk. Ilyen gyorsan még senki nem kötötte ki a gyerekét, mert amint kész lettünk már szedtem is le szegényt. meg sem vártam a csajt, szinte téptem le erről a "bitófáról".
A lelet: nincs tüdőgyuszi, de jó lenne ha befeküdnék a gyerekkel néhány napra. Miért is? kérdeztem. Mert a gyereknek valószínüleg van egy született tüdőhörgő szűkülete, ami miatt préseli a levegőt, nem bírja kifújni....mivaaaaaaaaaaaaaaan? most mit csináljak? kérdeztem a dokicsajt? Mit tudok felelősen szülőként, felnőttként tenni? Nem tudja mert nem szakember, de felhív egyet. Felhívott egy nagyon kedves Doktornénit, aki délután rendelt, és hajlandó fogadni minket. Hurrá. Már kora délután lesz lassan, de végre végeztünk.
C-nek remegve mondom el mi történt, ő is ideges lesz, és már együtt várjuk a délutáni ítéletet.
délután majdnem egy órát vártunk a doktornéninél mire bejutottunk. Addigra már Csőr is feladta, aludni akart, és pihenni. Hát hagytam. elringattam, és vártam türelmesen. A doktornéni egy angyal volt. Nem akarta Csőrit asztmásnak kikiálltani, mert ezt elméletileg kinövi 2-3 éves korára, és igen, valószínű még addig néhányszor befullad, de azt megtanítják hogy éld túl. Majd ősszel visszatérünk rá.
Hát most itt tartunk. Csőrördög sípol, fullad, de nem tudunk tenni semmit. amikor túlpörög, akkor szépen lenyugtatom. de gyönyörű, hatalmas baba,hatalmas étvággyal....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése